Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A 20. század
* zott. A Dorogi Bányatárspénztártól 1947. február 4-én a következő esztergomi szakorvosok kaptak bélyegzős receptírási jogot: Kiss Ernő fül-orrgégész, aki már 1939-től az esztergomi kórház szakorvosa, 1941-től hetente három alkalommal végzett főleg mandulaműtéteket a sebészeti osztályon. A Bányatárspénztár orvosa lett Kazatsay Antal szemész, Darabos László bőr- és nemibeteg szakorvos, valamint Patonay János gyermekgyógyász. 39 A gyermekrendelő a leltár szerint bizony nagyon szerény felszereléssel rendelkezett. 33 0 Ám az a jegyzőkönyv 1945. június 13-i keltezésű, ami azt jelenti, hogy Patonay János gyermekgyógyász szakorvos a beosztásának elnyerése után már a háború alatt megkezdte a szakellátást. A rendszeres rendelés és a biztosított betegekre történő kiterjesztés történt meg 1947-ben. A bombatalálatot kapott szülészeti pavilon bontási munkálatai már 1946 őszén elkezdődtek. Ekkor derült ki, hogy az eredeti alapozás a földben még a fagyhatárt sem érte el, továbbá a hibásan tervezett csatornázás miatt, a rossz elfolyás következtében esőzéskor a víz mindig meggyűlt, s a padlózat behorpadt. A villanyvezetékek nem bergmanncsövekben futottak, és együtt párhuzamosan a csengők huzaljaival, s ez életveszélyes szabálytalanságnak minősült. Az újjáépítést, miként a praetuberkulotikus osztályét, Váczv-Hübschl Antal okleveles építészmérnök irányítása alatt végezték. 33 1 A Népjóléti Minisztérium 1947-ben a szülészetre közel 300 ezer forintot, a gyermekosztályra 65 ezret, a kerítésre 75 ezret utalt ki. 332 A munkálatokban úgyszólván a város teljes építő-karbantartó apparátusa részt vett. Mire a szülészet elkészült, Hamza főorvos már elérte a nyugdíjkorhatárt. Helyére az I. sz. Nőgyógyászati Klinikáról Frigyesi professzor kitűnő tanítványa, az igen ambiciózus, fiatal Major György doktor került. A kitűnő operatőr az 1966-ban bekövetkezett korai haláláig vezette az osztályt, 1950 és 1954 között pedig az igazgatói teendőket is ellátta. Az iskolákat 1949-ben államosították. Ezzel együtt az egyházi szociális intézmények is (néhány kivételével), pl. a szegényházak szociális otthon néven teljesert tanácsi kezelésbe kerültek. A magyar egészségügyben ekkortájt nagy átalakulások történtek. Olykor az öncélú „újítás" mértékéig. Az 1944. december 21-én megalakult ideiglenes debreceni nemzetgyűlés útján kinevezett úi koalíciós kormány az egészségügyet a belügy hatásköréből ismét a népjóléti miniszter (ezúttal Molnár Erik) felügyelete alá helyezte. 33 3 Közvetlen a háború után Esztergomban is csökkent a kórházi ágyak száma, de 1947-ben már elérte az 1944-es szintet (330), amely a fordulat évéig mintegy 15-tel emelkedett. Üjjáépült a nagyon fontos funkciókat betöltő Országos Közegészségügyi Intézet, amelynek elkezdődött a decentralizálása. Így kapott 1950-ben Esztergom némi épületátalakítások folyamán OKI laboratóriumot, vezetője BeIák Sándor professzor egykori helyettese: Gártner István egyetemi magántanár lett, aki Hajdúszovát, Sopron és Székesfehérvár után került vissza a hivatali munkából újra a kémcsövek közé. Megalakult a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezete, a fórum szerepét az „Orvosok Lapja" töltötte be. Esztergomban az első titkár Bense Imre, majd őt Darabos László váltotta fel. 3 3"' Az egészségügyi ellátás kettős alárendeltség alapján működött, társadalmi feladatait a megalakuló tanácsoktól, szakmai részét a magasabb fokú egészségügyi szervektől (klinika, kórház, tisztiorvos) kapta. 33 5 Az 1949es alkotmány törvény még meghagyta a Népjóléti Minisztérium hatásköré69
