Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A 20. század
olykor rögtönzött gépkocsival is." 32 6 Majd 1947-ből: ,,A fertőző osztály ágyait szükség esetén a Tbc. osztály veszi igénybe." 32 7 Az utóbbi jelentés koronatanúként jelzi, hogy a háború alatt a fertőzőpavilon elsősorban a járványos betegségben szenvedők rendelkezésére állott, a tuberkulotikusakat az emeleti fektetőkben helyezték el. Az 1947. évi orvosi címtár szerint Esztergomnak harminc orvosa van. A megyében a legszámosabb, és öttel több, mint tíz évvel korábban. Még Eggenhofer Béla a kórházigazgató, Horeczky Géza az OTI főorvos, Szigethy László már az önálló tüdőgyógyászat kinevezett főorvosa. A Tüdőgondozó 1945-ben rtg.-készülék nélkül ismét megkezdte ténykedését, átvilágító apparátust újra 1948-ban kapott, az 1950-es évek elejétől már Streptomycinhez is hozzájutott az intézet. A bőrgyógyász Völgyessv Ferenc az OTI főorvosa maradt, a munkaszolgálatból hazatért Schwartz Pál városi orvos lett, Szolár Béla honvédorvosként ténykedett. Egyelőre Esztergom a megyei székhely, Rády Ödön a megyei tiszti főorvos. Az egészségügy, mint említettük, ismét a Népjóléti Minisztérium hatáskörébe tartozott. Eggenhofer igazgató a 2.470/1948-as iktatószámú beadványával fordult 1948. február 12-én az illetékes minisztériumhoz, a tüdőn kívüli gümőkóros gyermekotthonnak csecsemő- és gyermekosztállyá történő átalakítását sürgetve. Célszerűnek mutatkozott a háború okozta károkat és módosító munkálatokat egyszerre végeztetni. Végre 1950-ben az emeleten 32, a földszinten 24 ággyal megnyílt a várva várt gyermekosztály. Az összágylétszám ezzel 345-rp emelkedett. A főorvos adva volt Patonay János személyében. Munkáját az 1973-ban történő nyugdíjba vonulásáig odaadóan végezte, mint a csecsemő- és gyermekgyógyászat helyi meghonosítója. A belgyógyászati pavilon II. emeletén 1950-ben átalakításokat végeztek, itt nyert elhelyezést a decentralizált OKI-laboratórium. A fordulat éve a kórház infrastruktúrájában igen sok szükségszerű változást hozott. Vitatható azonban, hogy szerencsés volt-e az apácanővérek rendkívül megbízható munkaerejű gyógyítórendjének ilyetén történt feloszlatása. Ám valószínű, hogy kellő utánpótlás hiányában a gyógyítórend előbb-utóbb eltűnt volna az egészségügy területéről. A 2470/1948-as iktatószámú beadvány szerint tehát 1948. február 12-én még Eggenhofer Béla az igazgató. A Népjóléti Minisztérium 65 ezer forintot utalt ki a romos praetuberkulotikus otthonnak csecsemő- és gyermekosztállyá való átalakítására. Felhasználásáról a korabeli jegyzőkönyvek szerint Nemes Tibor miniszteri tanácsos a helyszínen győződhetett meg. Mégis; Némethy Jenő akkori gondnok visszaemlékezése szerint 32 8 az illetékes minisztérium 1948. április 1—3. között rendkívüli vizsgálatot rendelt el, azon alig titkolható céllal, hogy a háború alatt derekasan helytálló Eggenhofer Bélát meneszteni kell. Mind a kórház, mind a sebészeti osztály éléről. Az akkor 49 éves direktornál korra vagy betegségre aligha lehetett hivatkozni. Esztergomban ő lett a koncepciós perek első áldozata, mert méltatlan mellőzését csak röviddel élte túl. Indokként az a bizonyos Széchenyi téri fogászati rendelő (Bense Imre szóbeli közlése) ok volt-e, vagy következmény, a végeredmény szempontjából ma már mellékes! Kettős funkciójában egy bizonyos Szabó Zoltán nevű sebész követte, nem sokáig és csekély sikerrel. Közben 1947-től Patonay János főorvos felkérést kapott a rendszeres gyermekgyógyászati rendelés bevezetésére. A dorogi járás is hozzá tarto68
