Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A 20. század
zetékeket, a fafűtéses irodakályhák és a konyhai tűzhelyek hamujából mosólúgot készítettek a szappan pótlására. Sikerült elérni, hogy a pénzromlás miatt a kórház dolgozói fizetésüket nagyrészt természetbeli juttatásokban (fűtőanyag, ruha, élelmiszer) kapják meg. Az esztergomi kornaz rendezett az országban először műsorral egybekötött „betegnapot", melyre a város lakosságát meghívták. A dolgozók közül egy orvost, három férfiápolót, három szerzetesnővért, az élelmezőtisztet és a kórház lelkészét jutalomban részesítették. Az akkori állapotok érzékeltetésére idézünk Murányi István városi tisztiorvos jelentéséből: „1945. I. 1-től III. 31-ig a város front volt. Az állandó bombázások és betörések alatt az eü. szolgálat és a kórház a legszükségesebb mértékben működött. A lakosság ezen 3 hónap alatt pincékben lakott. Sok tetves és rühes, kevesebb bélhurutos beteg volt. A gőzfürdőkben kényszerfürdést és tetvetlenítést rendeltem el. Április hónapban behurcolták a kiütéses tvphust. Utazási korlátozást és az érkező-induló utasok orvosi vizsgálatát rendeltem el." 3 2' Ügy tűnik, hatásosan, mert a járványt sikerült megfékezni. A kórházigazgató 4 heti szabadságra kényszerült, mert a szilánkok eltávolításával annyit dolgozott röntgen alatt, hogy mindkét kezén égési sebek keletkeztek. Az 1945 nyarán tartott kórházbizottsági ülésen javasolták először hivatalosan az új tüdőn kívüli turberkulotikus otthonnak csecsemő- és gyermekosztállyá történő átalakítását. A helyreállítással egy időben. Végül kérték, hogy a kórház közelében levő és nagy zajjal dolgozó szerelőműhelyeket, valamint a ricsajos kocsmákat hatóságilag helyeztessék el a kórház közeléből. Ebben a nehéz időben Rády Ödön látta el a megyei tiszti főci /osi feladatokat. A bombasérülést szenvedett szülészeti osztály újjáépítésére csak 1947ben került sor, ekkor emeletet húztak fölé, mert szükségszerűen nőtt a kórházi szülések száma. A város végre kitűnő dermato-venerológus szakorvost kapott Darabos László személyében. Eredetileg Pécsett, majd 1941—1943 között a nagyhírű Berde Károly professzor adjunktusa volt a kolozsvári klinikán. Sokirányú érdeklődését mestere mellől hozta, aki elsőként írta le a „Trichohyton subfuscum (Berde)" bőrgombát, és a „Lymphangoitis sulci coronarii venerica Berde" önálló kórképét, A magyar nép dermatológiája című könyve pedig klasszikus munkának bizonyult. A Berde-tanítvány Darabos tanár mindennapos munkája mellett (miután leszerelt) a kórház önkéntes kultúrfelelőse volt, énekart szervezett. Okos és meggyőző előadásai sok fiatalt megóvtak a könnyű kalandok kellemetlen következményeitől, a bajbajutottakon pedig szulfonamid készítményekkel (Prontosyl) segített. A város összegészségügyéről lévén szó, nem hagyhatjuk említetlen Török Mihály orvosi képzettségű teológiai tanár nevét. Á „Medicina pastoralis" előadója volt, kitűnő könyve kétszer is megjelent. Csak a szülészeti és nőgyógyászati rész latin nyelvű (Medicina pastoralis, I—II. Esztergom, 1928, 1944). Murányi István városi tisztiorvosnak 1946. évi jelentéséből tovább idézhetünk: „Szükség volna a bombasérült gyermekosztály épületének kijavítása és a gyermekosztály megújítása." Ez egyelőre elhúzódott. „A városi tűzoltók egy autó-alvázra szerelt hordágyon szállították a betegeket, 67
