Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A 20. század
A második világháború előrevetülő árnyékában került emelet az addig földszintes sebészeti pavilonra (1938. november 27—1940. november 30). Ezzel lehetővé vált, hogy a Dobozy utcai Simor-kórházból a belgyógyászat a mostani végleges helyére leköltözzék. Végre 1939-ben állami támogatással elkezdődött a konyha és mosókonyha korszerűsítése, a leszállított Universál-féle konyhagépezet azonban a frontidőt már Rajner főorvos pincéjében vészelte át, ahol sajnos bombatalálat következtében megrongálódott. Megépült a kazánház, felszerelték az első radiátorokat, erősen emelkedett az áramfogyasztás. A kórházkomplexummal párhuzamos OTI saroképület, a mai Rendelőintézet elődje szintén 1939-ben készült (tervezte Dobi Géza, kivitelezte ifj. Toldy János). A belgyógyászat Kolos-kórházba való kerülésével a II. számú egyemeletes épület zsúfoltsága elképesztő volt. Ugyanis: valamennyi nem műtétes beteg, pl. szemészeti, gyermekgyógyászati, venereás, sőt a III. számú pavilon megépítéséig a fertőzőbetegek a belosztályon kötöttek ki. A bővítés elkerülhetetlen volt. Ezért 1941—1943 között felépült a második emelet, közben a közeli Szent Imre iskola (ma Petőfi iskola) tehermentesítette átalakítás és bővítés közben a belosztályt. 3 K' A második emeletre került a bőr- és nemibeteg osztály, továbbá ráépült néhány manzárdlakás. így a belosztály megszabadult a nem elhanyagolható számú dermato-venerológiai esetektől, a fertőzőbetegek 1940-től a III. sz. pavilonba kerültek, a tbc-sek a III. sz. épület emeletére. A tüdőbetegeket és egyéb gümőkóros eseteket a belgyógyászok látták el; pneumothorax-kezeléssel, Finsen-féle fénytherápiával, a teraszon való fektetéssel, roborálás elrendelésével stb. A háború után a hazatért Szigethy László lett a szakorvosuk. A Simor-kórház 1938. november l-jétől „Aegrorum solatio" néven végleg különvált. A Babits utcán megépült a korszerűbb Tüdőgondozó és Bőrgondozó, köztük orvosi lakásokat létesítettek. A lazarett a Szatmárról elköltözött, tehát Szatmári Irgalmas Nővérek Öregotthona lett. Ha már a Bárány utca nevet cserélt, megemlítendő, hogy az átépítés és hozzáépítés idején nem kisebb ember volt a kórház kényszerlakója, mint a nagybeteg Babits Mihály. Egyrészt az életmentő légcsőmetszés utáni többszöri kanülcsere, valamint a veseköve miatti katéterezés kényszere folytán. Beszélgetőfüzeteiben 3 1"' nem ritkán feltűnik egy-egy ismert esztergomi orvos neve. Különösen a gégész Kiss Ernőé, a belgyógyász Rajner Jánosé és a tisztiorvos Berényi Zsigmondé. „Misi" neve alatt az akkor beteghordó Tingyela Mihályt kell értenünk, „Gabi nővér" személyében Iványi Gabriella ápolónőt ismerhetjük fel.'" 6 Pótolhatatlan kár, hogy a Jónás könyve költőjének esztergomi kórlapjai elvesztek, míg pl. Stockholmban, ahol ő csak egy volt a külföldiek közül, még a szövettani leletek is hiánytalanul megmaradtak. És ennek nem feltétlenül a háború volt az egyetlen oka. Az 1942-es orvosi címtár " 7 szerint Esztergomban a Városi Kolos Közkórház ágylétszáma 301 — kórházigazgató-főorvos: Eggenhofer Béla műtősebész. Főorvosok: Hamza József dr. (szülész), Rajner János dr. (belgyógyász, tbc.). Rendelő főorvosok, ami azt jelenti, hogy külön osztályuk nem volt; Oravecz (később Ortay) Gyula dr. (röntgen), Kazatsay Antal dr. (szemész), Kiss Ernő (orr-fül-gégész). Alorvosok: Kovács Tibor a sebészeten, Bense Imre a belgyógyászaton, végül Monostori István a szülészeten. Létezett még a „Frigyes főherceg" Erdei Iskola kórháza, Wéber Rudolf irányításával. Több mint 300 betegre 9 orvos, bizony nem lehetett sok. Megfordítva annál inkább. 63
