Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A 20. század
A béke utolsó évében (1937) 25 orvostudor állott Esztergom közegészségügyének szolgálatában. Osváth könyve 1' 0 9 szerint a következők: Berényi Zsigmond városi tisztiorvos, Biró Dezső fogorvos, Darvas Géza MÁV pályaorvos, Eggenhofer Béla kórh. ig. főorvos, Gidró Gergely ny. honvéd főtörzsorvos, Hamvas Ödön kórh. alorvos, Hamza József kórh. osztály főorvos, Horeczky Géza OTI főorvos, Gyopár László, alorvos, Kazatsay Antal kórh.-rendelőintézeti főorvos, Stockingerné sz. Kovács Mária OTBa főorvos, Mallász Tibor m. kir. főorvos, Mohácsy Lajos, Molnár József fogorvos, Oravecz Gyula kórh. rend. főorvos, Scheiber Győző, Schleifer Mátyás ny. járásorvos, Schwartz Pál, Stockinger János várm. tiszti főorvos, Strompf Margit gyermekorvos, Takács János és Takáts József OTBa kezelőorvos. 31 0 A város iskolaorvosi teendőit Berényi Zsigmond okleveles egészségtanár, városi vezető tisztiorvos látta el (1. a korabeli közös értesítőket), általános megelégedettségre. Egyébként Esztergomnak egyszerre több tiszti-, azaz hatósági orvosa is lehetett; pl. az 1930-as évek második felében Berényi Zsigmond és Murányi István. Az 1939-es, illetve 1942-es orvosi címtár szerint Berényi Zsigmond „vezető" létére tisztiorvos, Murányi István pedig m. kir. tisztiorvosi titulust viselt, amelynek egyszerű a magyarázata. A belügyminisztérium 240.865/1936-os számú határozata alapján, akik 1936 előtt szereztek oklevelet: tisztiorvosok, akik 1936 után: magyar királyi tisztiorvosok lettek. Ez tehát csak formai jelentőséggel bírt (1. Az Egészségre Vonatkozó Törvények és Rendeletek Gyűjteménye VIII. kötetének 711. oldalát). A kórházakban 17 irgalmas nővér ténykedett. Osváth könyvének megjelenése évében (1938) az első bécsi döntés visszajuttatta a Duna bal parti keskeny, magyarlakta részét, ám a józanabb fők sejtették, hogy ezért az „országgyarapításért" majd drága árat kell fizetni. Esztergom élete kétségtelenül fellendült, a párkányi rész ismét hálás és hasznos résznek bizonyult. Esztergom megye orvosai az Érsekújvárosi Orvosi Kamara 31 1 tagjai lettek, ugyanakkor 1939-ben megjelent az első szégyenteljes zsidótörvény, amely más vallású magyar állampolgárokat fokozott le emberi rangjukról, s az 1942-es kiadású Orvosi Címtárban neveik elé megkülönböztető jelzés került. Érdekes, hogy e címtár szerint Berényi Zsigmond nem volt sem zsidó, sem „megkülönböztetett" (az apja is Berényi néven, orvosként szolgálta a várost), mégis a deportálás áldozata lett. Az érsekújvári kamara tagja volt Doleschall Frigyes, a későbbi egészségügyi miniszterünk. 31 2 1940-ben megépült a mostani helyén levő fertőző osztály, továbbá Kósik Ferenc és Taky Imre társvállalkozók a 13.988/1940. sz. szerződés értelmében a sebészeti osztályt képező I. sz. pavilonra emeletet, illetve középre manzárdszobákat húztak, így lényegében a kórház frontépülete felvette a mai formáját. Az 1926-ban vásárolt Csikós-féle ház továbbra is megmaradt a Kolos-kórház tulajdonában. 31 3 A fertőzőpavilonnal együtt megépült a „Tüdőn kívüli gümőkóros Gyermek Otthon", jellegzetes korabeli kockaépítmény, keresztszárnya bauxitbeton, a hosszanti része faragott terméskőből készült. Eredeti funkcióját sohasem töltötte be. A háború alatt amolyan „tartaléképület" maradt, rövid ideig helyőrségi kórház, a magyar sebesültek továbbszállítása után előbb német, majd szovjet sebesültek feküdtek benne. Alagsora kitűnő raktárnak bizonyult (gyógyszer, kötszer, élelmiszer), továbbá az elhurcolt zsidó orvosok felszereléseinek megőrzője. Tíz év múlva a gyermekosztály végleges helye lett. 62
