Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A 20. század
alatt, az úgynevezett „városi tisztviselői házban" nyert elhelyezést. Azóta megváltozott a telep képe, a régi épületeket lebontották, helyére épült az Irinyi utca. A gondozó első orvosa a belgyógyászati szakképesítéssel rendelkező Horeczky Géza volt másodállásban, őt követte 1934-től a tüdőgyógyász és higiénikus Kovács Mária doktornő, majd amikor 1943. október l-jén megnyílt a jelenlegi helyén levő szűrőállomás, amelynek Szigethy László lett a főorvosa. A Csarnok utcai gondozó 1938-tól rendelkezett röntgennel. Volt mikroszkóp, kvarclámpa, Westergreen-állvány, valamint egyéb egyszerű és akkor korszerű eszközök. Szűrő tanácsadást 1935-ben 80 alkalommal végeztek, összesen 2856 személy jelent meg. Röntgenvizsgálat 77, Koch-bacillus keresésére köpetfestés 78, vérsejtsüllyedés-ellenőrzés 122 esetben történt. Ez tudható meg az O.K.I. 1935. évi kötetéből, továbbá, hogy a város lakossága 17 354 lélek, s a szaporodási index igen alacsony. Esztergom 1935-ben egészségvédelmi körzetté alakult, vezetője Murányi István városi tisztiorvos, a beosztott védőnő Szabó Jolán. Rendszeres szakorvosi rendelés folyt, a sebészetet. Eggenhofer Béla, a belgyógyászatot Rajner János, a szemészetet Kazatsay Antal, a tüdőszűrést S. Kovács Mária, az iskolafogorvosi munkát Hamar Pál fogszakorvos látta el. Az iskolaorvosi munkát Stockingerné Kovács Mária végezte egy védőnő segítségével. Magas volt a hiányosan tápláltak, a látáshibában szenvedők, a fogszuvas és a pozitív Pirquet-reakciót adó iskolások száma. 1938 őszén 1950 egyént oltottak be vörheny ellen, a zöldkeresztes akció keretében 1700 liter tejet osztottak ki. A Magyar Tüdőgyógyászok Országos Egyesülete 1938-ban Esztergomot választotta a vándorgyűlés székhelyéül, melyen Eggenhofer Béla kórházigazgató főorvos „A sebészi gümőkór műtéti kezelésének megelőzése" címmel tartott előadást. Referátuma a „Tuberkulózis elleni küzdelem" kötetében is megjelent. 30 7 Sebész létére igen határozottan állást foglalt a konzervatív kezelés mellett. A Chinoin-gyár készítménye, a Rubrophen csak két éve áll az érdeklődés homlokterében. Eggenhofer szerint direkt baktériumölő tulajdonsága ugyan nincsen, de igen kedvezően befolyásolja a nyirokmirigyek védekezőképességét. Napi háromszor egy ampulla intravénásán, majd 2x1 tablettával való folytatás kimutatható gyógyhatással bír a csont- és lágyrész- és mirigygümőkór eseteiben, súlygyarapodás következett be, emelkedett a vörösvérsejtszám, a haemoglobin-szint, és csökkent a süllyedés. Az állam is jól jár — állapította meg a sebészfőorvos —, mert egy munkaképessé tehető egyént kap egy eltartásra szoruló helyett. Eggenhofer doktor kitűnő operatőr volt, furor operativus nélkül. Alig stabilizálódott az állam gazdasági állapota, 1938-ban ismét új helyzet állott elő. Megemlítendő még, hogy bizonyos fokig Eggenhofer főorvosnak is birkóznia kellett a Gönczytől örökölt áldatlan „kettősséggel". 308 Igaz, a két kórház együtt maradt, de külön gazdálkodással. Amikor még 1926-ban kaptak némi renoválási segítséget, a Simor-kórház külön is kért, amit teljesítettek, de a „közös" tatarozásból is kivette a részét. Azonkívül: az általános szegénység és gazdasági nehézségek miatt a két kórház mindig deficittel dolgozott, ám a Simor gazdája, a klérus mindig készpénzben kérte a reá eső részt. Így nem csoda, ha halála előtt Gönczy, később pedig Eggenhofer sem ragaszkodott már a feltétlen egyesítéshez. A Kolos-kórház a Simortól 1938. november l-jén vált el véglegesen. 61
