Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A 20. század
szeti: 105, pneumothorax kezelés: 367. Tény, hogy a nagyobb hasi műtétektől az egyszerű tályogfelnyitásig mindent regisztráltak, önálló kórboncnoka nem volt a kórháznak, részben ez magyarázza (továbbá az előítéletek) a szekciók alacsony számát. Röntgenátvilágítás, 534, felvétel 687, sugárkezelés 16 esetben történt. A sebészeti osztály járóbeteg-rendelésén évente 200-250 személy fordult meg, az évi kezelések száma 600-700 között ingadozott. Központi fűtés még nem volt, kályhák adták a meleget, a műtő-, kötöző- és fürdőszobákba vegyes tüzelésű bojlerek szolgáltatták a meleg vizet, összesen 9 szaklap járt, abból egy német nyelvű. A Magyarországi Gyógyintézetek Évkönyve szerint ilyen volt az esztergomi Kolos és Simor Közkórház „keresztmetszete" 1934-ben. Nem hagyható ki a város egészségügyének történtéből az 1934. évi nyári egyetem időszerű témaköre; a származástan, örökléstan, valamint főleg a fajelmélet szolgálatába állított és lejáratott eugenika megtárgyalása, illetve ezzel kapcsolatban a római katolikus egyház állásfoglalásának megfogalmazása. Az 1935-ben megjelent kötetbe olyan neves szakemberek írtak, mint a kitűnő zoológus Ábrahám Ambrus, az orvosprofesszor Huzella Tivadar, a sejttenyésztés nemzetközileg elismert szakértője. Avagy éppen Tóth Tihamér, aki a katolicizmus nevében ítélte el az ártatlanok sterilizálását, mert „az öröklött terheltség nem bűn, bűn nélkül viszont az államnak nincs joga ahhoz, hogy az egyént megfossza attól az integrális tehetségtől, amit számára az életadás ereje jelent". Tóth Tihamér szerint az eugenika fanatikusai nem engedtek volna megszületni olyan testi hibás embereket, mint: Aesopus, Hándel, Gounod, Leibniz, Byron, vagy Talleyrand, hogy csak a legismertebbeket említsük. És ha igaz lenne az „ép testben ép lélek" állítása, akkor úgymond az Iliászt nem Homérosz, hanem Héraklész, az Aeneist pedig Vergilius helyett Achilles írta volna. Az Akadémián pedig csupa akrobaták és tornatanárok ülnének. Aki a „tiszta férfiúságon" élcelődik, ne feledje; Tóth Tihamér 1934-ben élesen elítélte a náci fajelméletet. Pont a legnagyobb divat idején. Huzella professzor előadásának különösen a történeti része érdekes, mert a kisvérköri felfedező Servetus esetében kihangsúlyozza Kálvin kegyetlen szerepét, ám Giordano Brúnót mintha nem a szent inkvizíció ítélte volna eretnek (és tudományos) tanaiért máglyahalálra. Tárgyilagosságról itt aligha szólhatunk. A biológia időszerű kérdéseiről, a modern ismeretek szükségéről a mondanivalója máig érvényes. A tudományt nem lehet felcserélni a hittel, még akkor sem, ha a tudomány nem pótolja a hitet. Huzella professzor bírálja a darwinizmus vulgáris változatát, ám az evolúció tanát elfogadja. A biológia fontosságát pedig azóta az idő igazolta. Az ország egészségügyi helyzetét igen kedvezően befolyásolta, amikor hazánkat felvették a Népszövetségbe, majd a Rockefeller-alapítvány segítségével 1925-ben megépült az Országos Közegészségügyi Intézet. Élére rögtön orvostörténetünk egyik legkitűnőbb szervezője és tudósa került Johan Béla professzor személyében. Attól kezdve évente jelentek meg az O.K.I. kötetei, német és angol nyelvű összefoglalókkal, majd voltak kétnyelvű kötetek is. A szűrések megszervezésével megindult a tbc. elleni küzdelem. Az 1928-as év igen fontos dátum: egyrészt megalakult a tüdőgondozó hálózat, másrészt létrejött a Mentőegyesület, mentőautóval és megfelelően képzett személyzettel. A Tüdőgondozó akkor még a Csarnok utca 4. szám 60
