Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A 20. század
nyek között a „bővítés" egyetlen útja a két kórház közötti szerződés további meghosszabbítását kívánta. 1926-ban a 181/1926-os kgy. számú határozat alapján a városi tanács megvásárolta a kórház szomszédságában levő Csikós Mihály-féle telket (közben a Német utca Szent Imre nevét vette fel), s a 28. sz. alatti jutányosán megvásárolt telken levő lakásból lett a sebészet pótrészét képező Csikós-féle ház, amely nehezebb időkön átsegítette a műtéti osztályt. A két kórház befogadóképessége ekkor 236 ágy volt. Feltétlenül megoldásra várt egy korszerű fertőzőpavilon megépítése, a tervrajzot elkészítette és benyújtotta Dümmerling Ödön műépítész 1928. március 20-án, összesen 952 négyzetméter alapterülettel (általában kettő- és négyágyas szobákkal), de a kivitelezést sajnos csak a háború tette lehetővé. Noha a kerítés itt-ott düledezett, általános renoválásról csak jövő időben lehetett szó. A toldozást-foldozást leszámítva. Még az 1938-ban megjelent Osváth-féle könyv is 29 9 hosszú távon szól a modernizálásról, feltételes módon a tatarozásról, ahol majd „a betegek elhelyezésére szolgáló épületek központi fűtéssel, hideg-meleg folyóvízzel lesznek ellátva". 30 0 Az új fertőző osztály emeletén pedig „a tüdőbetegek nyernek majd elhelyezést". 30 1 A tüdőbeteg osztály később a Simor-kórházba került, aztán a hatvanas évek közepén (mint említettük) átalakult ideg- és elmeosztállyá. A fenti adminisztrációs szövevényből talán kitetszik, milyen sokirányú nehézségekkel kellett Gönczy igazgatónak a kórház megmentése ügyében végig küszködnie. A fáradhatatlan szervező 1932 nyarán Balatonfüredre ment gyógyüdülésre. Ott érte az első agyér-embólia, nyilvánvaló volt, hogy többé nem fog szikét venni a kezébe, ezért 1933 januárjában átadta helyét utódjának, november 12-én pedig végleg elköltözött az élők sorából. Harminchat esztendeig szolgálta a várost olyan intenzitással, hogy személyében Esztergom orvostörténetének legjelentősebb alakját tisztelhetjük. Még ugyanebben az évben követte őt a sírba Vándor Ödön, így a sebészeti és belgyógyászati osztály főorvosi állása szinte egyszerre ürült meg. Gönczy utóda a sebészeten Eggenhofer Béla lett, ismét a II. sz. Sebészeti Klinikáról, Bakay Lajos intézetéből került 1930-ban Esztergomba. A másik „hagyomány", hogy a sebészfőorvos egyben a kórház igazgatója is lett, miként azt Gönczy esetében tapasztalhattuk. Az Esztergom és Vidéke című lap 1933. október l-jén hírül adta, 30 2 hogy a Bakay-klinika látogatásával megtisztelte Esztergomot és Eggenhofer Bélát. A neves profeszszor kíséretében voltak: Kubányi Endre, a hazai vértranszfúzió úttörője, 303 Klimkó Dezső (később kolozsvári professzor), Prochnow Ferenc és Molnár Béla, valamennyien kiváló sebészek lettek. Bakay professzor végignézte Eggenhofer osztályát, majd este a pohárköszöntőjében azt mondta: „tekintsünk bizalommal a munkája elé, mert amit ő csinál, azért én is felelős vagyok". 30 4 Majd Kubányi Endre így folytatta: „haladjon a korral, és ha nagyokat tud teremteni, nem lesznek irigyek rá, hanem büszkék". 30 5 Kubányi nem jó prófétának bizonyult. Eggenhofer válaszában arra kérte a klinikát, hadd tekinthesse a továbbiakban is „második otthonának". Az új sebészfőorvos ugyanúgy 34 éves volt, amikor a kettős feladattal bízták meg. Az ünnepségen részt vettek: Berényi Zsigmond városi tiszti főorvos és Stockinger János doktor (őse Stockinger Tamás pesti orvosprofesszor volt), aki az 1928-ban elhunyt Huszár Gyula megyei tiszti főorvos örökségét vette át hivatalában. 58
