Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története

A 19. század

megjelent.

21

1 Külön értéke és érdekessége, hogy a szabadságharc évében. Sokat tett a kisdedóvók ügyében. „István bácsi arany tanácsai", valamint az 1856—1870 között megjelenő, sok egészségügyi aranyszabályt tartalmazó naptárai már a fővárosban jelentek meg,

21

2 ez a derék hazafias pap mégis beírta nevét Esztergom egészségügyének történetébe. Városunkban jelent meg először Jagicza Lajos ravazdi lelkész fordításában a bajorországi Wörishofen híres plébánosának, Kneipp páternek a balneoterápiai munkája. Címe: így éljetek! Tanácsok és utasítások egészségesek és betegek számára,

21

3 amellyel főleg a vízgyógyászok éltek és élnek vissza. Mert a hideg víz sem csodaszer mindenre, bár nyugtató hatása és lázcsillapító tulajdonsága természetesebb, illetve veszélytelenebb a mai túlzott tablettafogyasztásnál. A papok között is dívott a gyógyfüvészet, elég Zelenyák János botanikai könyvére utalni,

21

4 avagy Grundl Ignác (1813—1878) dorogi plébános flórakutató munkásságára hivatkoznunk.

21

5 A hazai higiéné történetében határkőnek számít az 1876. évi híres XIV. számú törvénycikk bevezetése, amely 176 paragrafusból álló közegészségügyi határozatokat tartalmaz.

21

6 Különös hangsúlyt kap a kórházak és gyógyintézetek működésének szabályozása (9. fejezet), a járványügy korszerű rendezése, a himlőoltás és újraoltás kötelezővé tétele, rendelkezések a temetkezésről és a temetőkről. Sírboltok csak hatósági engedéllyel, a megfelelő óvórendszabályok betartása mellett építhetők, templomok köré többé sírkertek nem keríthetők stb. A talált vagy gyanús körülmények között elhunytak boncolása kötelező. Több kis község egy egészségügyi körzetben egyesíthető. Minden 1500 lakost meghaladó falu köteles képesített és fizetett szülésznőt alkalmazni, aki a szegényeknél ingyen vezeti le a szülést. Az Országos Közegészségügyi Tanács felülvéleményez törvényszéki esetekben, dönt szakmailag az orvosi műhibák felett, ellenőrzi a gyógyszerkönyvek és árszabályok szerkesztését. A város szempontjából külön fontos volt a kereskedelmi miniszter 1892. évi 2342/VI. számú rendelete, amelynek alapján megalakult „Az Esztergomi Ipartestületi Betegsegélyző-pénztár",

21

7 elnöke Dóczy Ferenc, orvosa dr. Berényi Gyula lett.

21

8 Ugyanakkor jött létre „Az Esztergomi Kerületi Betegsegélyző Pénztár", valamint „Az Esztergom-vármegyei Kerületi Betegsegélyző Pénztár". Mindegyiknek megjelent az önálló szabályzata, a statisztikai kimutatásokkal hitelesített évenkénti jelentéseik középiskolai közös értesítőkre emlékeztetnek.

21

9 Pl. 1897-ben az 1287 táppénzes esetre 10 577 napot, azokra összegben 4568 forint 54 krajcárt fizettek ki. Ami nem csekély összeg volt abban az időben. Utalnak a foglalkozási ártalmakra, a gyári munkások között magas volt a gyomorfekély-, a fog- és szembetegek aránya. Évenként „zárszámadást" tartottak, és megállapították a „tartalékalap" összegét, a terminológia akár egy mai Tsz-közgyűlésen is elhangozhatna, s a közgyűlés határozott az összegek felhasználásáról.

22

0 Esztergom és Dorog orvostörténeti „barátkozása" akkor kezdődött, midőn Feichtinger főorvos és Grundl Ignác dorogi plébános együtt jártak botanizálni a flórában változatos, gyönyörű Esztergom környéki tájra.

221 Ahogy Feichtinger írta főműve előszavában: „néhány növényi leihelyet ... a szorgalmas gyűjtő s megbízható füvész Grundl Ignácz, előbb helembai, később doroghi plébános közlései nyomán vettem fel."

22

2 Majd a bányatárspénztárak megalakításával (1893) a dorogi szénbányászok és a süttői kőbányászok, valamint a környék kisebb bányáinak alkalmazottai tagjai lettek a betegsegélyző pénztárn&k.

22

3 Igaz, hogy Dorognak 1882-ben még 44