Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A 19. század
csak egy bányaorvosa volt, Hüke Kálmán és egy sebésze, Renner Samu személyében, sebészt kapott Tokod (Prokopius Sándor) és Piszke (Weiss Adolf), de komolyabb ellátás tekintetében Esztergom „vonzási körzetébe" tartoztak. Gyógyszertár pl. csak itt létezett. Ennek fejében Dorog fűtőanyaggal látta el 1893-tól a városi kórháznak megfelelő esztergomi szegényházat. A visszaköltözött primácia a 19. században igen sok építőmunkást, kőfaragómestert alkalmazott. A bazilikát 1856-ban szentelték fel, 22 4 építését azonban csak 1869-re fejezték be. A közművesítés viszont sokáig felemás maradt. A városközpontban régi csatornahálózat, a periférián az utcákra kifolyó szennylé, nagyobb esők után mindenütt pocsolya. A bazilika pompájának és a város arculatának ezt a kontrasztját Babits Mihály az első látogatása alkalmával megjegyezte. 22 5 Az 1892-es esztendő mind az ország, mind Esztergom történetében igen fontos dátumnak számít. Ekkor került a miniszterelnöki székbe az első polgári származású egyén, Wekerle Sándor személyében. Átszervezték a belügyminisztériumot, azon belül az egészségügyi osztály élére a kitűnő szervező Chyzer Kornél került, rendelet született „a kerületi betegsegélyző pénztárak száma, területe és székhelyeinek megállapítása tárgyában", 220 megürült a II. számú sebészeti tanszék, amelynek élére Réczey Imre professzort nevezték ki, s ekkor fejezte be tanulmányait két fiatal orvos, közülük egyik a város szülötte, a másik pedig nagy szerepet fog játszani az esztergomi kórház további történetében. 22 7 A város szülötte: Vándor Ödön Budapesten, a híres Schulek-klinikán szemészeti szakképesítést szerzett, 1895-ben pedig hazajött Esztergomba. Magánrendelőt nyitott, ő lett az Érseki Papnevelde orvosa és egészségtantanára, 22 8 a Kolos-kórház megnyitása után annak szemészeti és belgyógyászati teendőit látta el, végül a Simor-kórház osztályos főorvosaként fejezte be pályafutását. 22 9 Vele együtt végzett 1892-ben Gönczy Béla, aki kétségtelenül a város egészségügyi történetének legjelentősebb alakjává nőtt. Esete pregnánsan példázza, miként vezeti félre a historikust egy újságcikkszerű nekrológ. Az Esztergom című újság 1933. november 15-i száma a következőket írja: „Dr. Gönczy Béla Kassa szülötte volt... 1892-ben szerezte meg az orvostudományi oklevelét a budapesti Pázmány-tudományegyetemen." Ez eddig helytálló, így olvasható a Hőgyes-féle Emlékkönyvben, tehát Vándor Ödön évfolyamtársa volt. A példátlanul kitűnő évfolyamból a következő nagyságok kerültek ki: Berend Miklós gyermekgyógyász, Vámossy Zoltán világhírű farmakológus, az Orvosi Hetilap szerkesztője hosszú időn át, Hültl Hümér sebésztanár, aki „a kés Paganinije" díszítő jelzőt érdemelte ki, Tellyesniczky Kálmán, a későbbi anatómiaprofesszor, Aujeszky Aladár bakteriológus professzor, az Esztergom megyei születésű Rigler Gusztáv, rövidesen higiénikus egyetemi tanár, hogy csak a legismertebbeket említsük. 23 0 De nézzük a nekrológ folytatását: „További kiképeztetésre is vágyott és megszerezte még a műtőorvosi, tisztiorvosi, középiskolai egészségtanári és törvényszéki képesítést is, közben 1895-ig Ajtay professzor első tanársegédje volt." 23 1 Azón tény magában, hogy a törvényszéki orvosi intézetből lesz valaki sebészorvos, még nem hangzik hihetetlenül. Hiszen Esztergomnak akkor még nem létezett külön operáló osztálya. Csakhogy a feltétlenül megbízható Hőgyes-féle Emlékkönyv szerint Ajtai K. Sándor professzor 45
