Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A 19. század
orvosa 1828—1851 között Kamenszky István volt, aki 1825-ben elsők között tartott anyanyelvén Orvosi értekezést a magyarországi levegő egészséges létéről általányosan .. . m, hazafi buzgalommal fejti ki, hogy „a Külföld Hazánk levegőjét főkép a Sváb gyarmatoknak megszállások és letelepedések óta dögletesnek és különbféle nyavalyákat szülőknek kiáltozza", holott az távolról sem oly egészségtelen. Műve nem szokványos kompiláció, meglátszik, hogy az Akadémiával egy időben született. A magyarság és az európaiság szintézise benne a mérce, ahogy eddig „Mátyus, Rácz, Bene, Kovács, a' Debreczeni füvészek tették". A könyv közegészségügyi útmutatónak is megfelelt, mert több mint száz oldalon tárgyalja az egészséges életmód feltételeit. „Csudálkozásra méltó, hogy a' Paraszt ember jobban vigyáz marhája egészségére, mint magáéra. Senki meghevült lovait hirtelen hideg kútvízzel nem itatja, kivált midőn nyugtatni akarja, tudván veszedelmeztetésöket; 's önmaga ettől nem irtózik." Szinte az egész könyvet idézni lehetne, annyira érvényes maradt még századunk első felében is. 17 0 Amikor 1831 nyarán a főváros irányából megjelent a kolera, Kamenszky főorvos első teendője; „a megye határán felállítandó veszteglőház kijelölése az országutak mentén a Leányvári Vendég Fogadóba kiszolgállt egy szobára". 17 1 Az első tanácsülésen Beimel Mihály városi tipográfus tanácstag javaslatára elrendelték a helyi nyomdában „ezen nyavala ellen szolgáló óvásoknak száz példányban való nyomását", ugyanakkor jegyzőkönyvben rögzítették Lenhossék Mihály érdemeit: „Lenhossék Mihály úrnak ezen vármegyében mellyben közhivataloskodásának pályafutását kezdé vala, a kért orvosoknak haladék nélkül eszközölt kiküldésével mutatott résztvevő hajlandóságát szíves megösmeréssel levél által viszonozva." A tanács Esztergomot 12 fertályra osztotta, mindegyik élére albiztosokat nevezett ki. Feladatuk volt ügyelni az utcák és a lakások tisztaságára; ellenőrizték az utazókat és a csavargókat figyelő strázsák munkáját. A csendrendelet értelmében a kocsmák és bormérő házak a napnak csak egy bizonyos szakában lehettek nyitva. Kamenszky főorvos lajstromba vette az összes mozgósítható orvosokat és seborvosokat, akiket aztán az esztergomi fertályok és környező falvak ellátására szétosztott. A négynapos jelentések számadataiból állította össze a megyei főorvos a táblás tudósítást. Esztergom városában 1831. július 22. és szeptember 23. között 1448 megbetegedés volt, míg Komáromban „csak" 692. Viszont az 1448-ból Esztergomban 1289 felépült, a veszteség 159 személy, tehát kb. 11 százalékos a halálozás. 17 2 Debrecen cívisvárosában több mint 30 százalékos. Nehéz utólag rá magyarázatot találni, hogy az Orvosi Tár táblázatain szereplő 37 nagyobb település közül miért egyedül Komáromban volt százszázalékos a halálozás! Mind a 692 megbetegedett áldozata is lett ennek a szokatlanul szörnyű járványnak. Esztergom viszont az egyik legalacsonyabb mortalitású város volt. A kolera később is visszatért, de szerencsére ilyen hevességgel soha. A Széchenyi téri patika a századfordulón átkerült a saroképületbe (a mai helyére), s 1853-ig a Krakovitzer család tulajdonát képezte. A szabadságharc idején nemzetőr százados Krakovitzer Józseftől Holmik Ferenc patikus vette meg, majd 1886-ban Zsiga Zsigmond a tulajdonos, és maradt is 1911ig. A mai Kossuth utcai 2. sz. gyógyszertárat 1860-ban alapította Hulényi Péter, a helytartótanács 16 740 számú engedélye alapján. Egy 1867-ből 38
