Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A 19. század
származó jegyzőkönyv szerint „Megváltóhoz" néven szerepel, a tulajdonos „tiszta" jellemű, éber figyelmű, a gyógyszerészeire szükséges tudomány és műveltséggel bíró jó és közmegelégedést kivívott, józan magaviseletű egyén. 17 3 Tőle Kerschbaummayer Károly vásárolta meg, a gyógyszertárat ma is ezen a néven emlegetik városszerte. Míg Kamenszky István a megye főorvosa volt, addig id. Palkovics Károly a városé. Nekrológja szerint 1865ben hunyt el, 78 éves korában, 17 4 így születési éve 1787-re tehető. Ez egyúttal azt is megmagyarázza, ha Magyarországon végezte orvosi tanulmányait, miért nem találjuk az oklevélhez tartozó disszertációját. 17 5 Id. Palkovics Károly ötven esztendeig maradt Esztergom városi főorvosa, a XIX. század fele gyakorlatilag az ő szolgálati idejére esik. Kétségtelen, az 1831. évi kolerajárvány szomorú tapasztalata ösztönözte a városi tanácsot egy tágasabb szegényház megépíttetésére, mert a Buda utcai már ekkor elégtelennek bizonyult. 17 6 Kivételes szerencse volt, hogy kivitelezésére a lelkes lokálpatrióta Heliser József városi tanácsost bízták meg, aki a Csillag (ma Sallai) utca elején nagy telkes házat vásárolt az új „ispita" részére. Heliser tehát Szabó Mária szavaival, nem „megalapította", hanem lelkiismeretes hivatalnokhoz méltóan rendbeszedte a szegényház és egyéb alapítványok pénzügyeit, 17 7 1836 nyarától már jutott az ingyenes közélelmeztetésre és az alkalmazottak bérezésére egyaránt. Heliser József áldozatos munkájának eredményét így nemcsak a Városi Könyvtár Gyűjteménye őrzi. Palkovics Károly javasolta az épületrendszeren belül egy kórházi rész felállítását is, amelynek ügyintézője Pleszl Albert, főfelügyelője Heliser József, ingyenes gyógyítója Effner Ferenc sebészmester volt. A „kór és szegények háza" nevű karitatív intézményt 1838-ban elsodorta a nagy árvíz, így az új ispita újjáépítésre szorult, 17 8 Packh János építőmester (aki a bazilika építését vezette) ingyenes terve alapján, Heliser József és Pleszl Albert páratlan ügybuzgalma révén 1839 késő őszén már a mai formájában tető alá került „Az esztergomi új kór- és szegények háza". Májer István rajza róla a Széchényi Könyvtárban található. 17 9 Csak azt nem tudni, Gortvay György orvostörténeti művében miért „esztergomi városi kórház" a neve! Középen a kápolna, jobb szárnyán két tágas szoba a szegények, bal szárnyán szintén két szoba a betegek részére, a két kórterem egy konyhával lett egymástól elválasztva. Az intézmény közös kasszából gazdálkodott, ahogy azt a legújahb kutatások kiderítették. Kevéssé ismert tény, hogy mint annyi mindennek, a hazai megbetegedési és halálozási statisztikának is Fáy András volt a megalapítója. Egy életbiztosító intézet tervéhez feldolgozta az ország 1837—1846 közötti tíz esztendejének mortalitási kimutatását. Esztergomét külön kiemelten, ahol a 6940 lakos közül egyharmada 10 év alatt „kicserélődött", mert a jelzett időben 2717 személy hunyt el. Magas volt a csecsemő- és gyermekhalálozás, illetve a „sorvasztó nyavalyákban" elpusztultak száma. Ez utóbbi kategóriába nem sorolta a tüdővészt, bár a 239 halott ugyancsak lesújtó. A statisztikai könyv (Adatok Magyarország bővebb ismertetésére) csak a szabadságharc után, 1854-ben jelent meg. Üttörő jelentőségét az utókor értheti igazán, bár a sokoldalú és nagyszerű reformernek ez a legkevésbé ismert oldala. Műve a reformkorban született, itt illő ismertetni. Esztergom 1848-ban a következő gyógyító személyeket látta el rendszeres illetménnyel: id. Palkovics Károly városi főorvost, valamint Effner Ferenc és Csernó János kirurgusokat. 18 2 39
