Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A mohácsi vésztől a törökhódoltság végéig
ismerés elősegítője) sokkal könnyebben gyógyulnak. A sebesültek között akadtak a franciák mellett olaszok is, akik gyógyultan tértek haza. Paré a megfigyeléseit 1545-ben tette közzé, módszerét leghamarabb az itáliai egyetemek (Bologna, Pádua) vették át. Pádua volt a tudományos bonctan bölcsője, ahol Paré művének megjelenése idején Vesalius oktatta a sebészetet, így tanítványai már tudtak a sebkiégetés káros hatásáról. Bartholomeo Maggi már kifejezetten ellenzi a tüzes vas és forró olaj alkalmazását. Pádua és Bologna egyetemén járt a XVI. század ötvenes éveiben többek között Balsaráti Vitus János magyar diák, aki 1560-ban történt hazajövetele után megírta „A Magyar chirurgia, az az a seb gyógyításáról írt négy könyvek" című művét, amelynek sajnos csak az egykori létezéséről tudunk. A bécsi és más Habsburg-birodalmi egyetemen tanult orvosok, továbbá a felcserek ebben az időben még a sebkiégetés hívei voltak. így csak valószínű, hogy a vita Balassi sebeinek kiégetése körül lehetett. Akkor bizony Balassa András megfigyelése helyesnek bizonyult. A költő halálának oka (bár nem szívesen mondunk utódiagnózist) szeptikus lázzal járó sokkos állapot volt, azért halt meg „hertelen". Megemlítendő még, hogy Paré vérzéscsillapításra a ma is használatos érlekötést alkalmazta. Az ostrom előzményeire és következményeire Balassi halála miatt tértünk ki, különben a hadtörténeti részletezésre nem vagyunk illetékesek. Aztán 1595—1605 között mégis a császáriak kezére került Esztergom. Az első hitelt érdemlő metszetek (Meyerpeck, Zimerman, Houfnagel) 1595-ből valók. Az ostromnál a vízemelő gép megsérült, mert Pálffy parancsnok a Mátyás herceghez írott levelében vízvezeték-készítőt kért. 10 9 Az 1595. évi ostrom iszonyú áldozatokat követelt mindkét oldalon. Különösen sok sebesült maradt Esztergomban. Talán ennek tudható be, hogy Debrecen után, vagyis Nyugat-Magyarországon itt alakult meg 1597ben először a borbély-sebészek céhe: „Költ Esztergom Várában Christus Urunk szlüetise után Ezer ötszáz kilencvenhét Esztendőben karácson havának tizedik napján. Örsi Péter Vicze kapitán." E szabályokat — mint földesúr — Kutasy J. érsek is megerősítette 1600-ban, a megye és a kir. város pedig 1717-ben. A borbély-sebész céhszabályzat, amely teljesen ép állapotban megmaradt, 18 cikkelyből (artikulus) áll. Az egészet hosszú lenne, de nem érdektelen, lemásolni. Külön érdekes a 12. artikulus, amely szerint „Valaki az Mesterek között egyik az másik embersége, mestersége és tudománya ellen szóllana és rágalmazná, azt törviny nélkül nem hadni, hanem meg leöli böntetni érdeme szerint." Ami azt jelenti, hogy az együttélésnek szigorú etikai követelményei voltak. A 14. és 15. cikkely szerint „Ha valamöly nehéz sebes esik, avagy halálra váló leend, tartozik azon Barbély hírt adni a Czéh Mesternek, és a Czéh Mester az többi mestereket egybe gyűjteni és jó lölki isméreti tanácsot tartani, és jó módgyával egyik az másik mestersigivel elmeggyógyétani és meg látni", vagyis konzíliumot tartottak a nehezebb esetek fölött. A mestereknek tudni kellett „az Próba íreket megfőzni. Az Próba ír pedig ez: Deagvillum Magnum cum gummis. Ungventum regis. Ungventum Gryseum. Ungventum Popolium. Ungventum rubrum potabile ... stb. az fölyül említett írek és Emplastrumok főzísét tiven minden Statusokból, Hadi, Nemes és királyi városbéli Tanács Urakból" álló bizottság előtt vizsgát tenni. Ami azt jelenti, hogy még hadisebészeti jártasságukról is számot kellett adni. 11 0 Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér még a felcserek feladatait is össze26
