Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
Esztergom egészségügyének töredékes története az Árpádok előtt és alatt
és egyházi székhely nyilván hamarabb elvetette és elfeledte a régi pogány szokásokat, mint egyházi-világi hatalmaktól távol eső vidékek. Az Árpád-korban Nyugat- és Dél-Európa medicinája még erősen skolasztikus jellegű, Galenos tekintélye töretlen, a salernói iskola versbe szedett egészségügyi regulái még tankönyvi érvényűek, de a XII. században már épülnek az egyetemek. Párizs (1110), Bologna (1158), Montpellier (1181) egyetemén a skolasztikus spekulációkon túl már bevezetik az experimentális vizsgálatokat, ilyen az uroscopia vagy vizeletvizsgálat, a pulzusvizsgálat, amelyekből kóros folyamatokra lehet következtetni. Magyarországon az első egyetemi jellegű orvosi iskola, az „academia capitularis" Linzbauer szerint Esztergomban működött a XI—XIV. század között. Toldy Ferenc orvostanár, a magyar irodalomtörténet atyja még többet állít: „Az esztergomi káptalani tanoda nem a tanulmányok szűkebb köre, mint inkább csak név, előjogos 's a' tudori rangosztásjog hiányával különbözött az egyetemtől: mert ez nem csak szabad művészeti és törvényű hanem orvosi osztállyal is bírt." 3 4 Az orvosi osztály egykori létét a káptalani iskolák nagy szakértője, Békefi Rémig tagadja, Magyary Kossá viszont nem foglal állást. Szerény véleményünk szerint az esztergomi káptalani iskolában is az egyébként szokásos Medicina pastoralis oktatásáról lehetett szó, amelynek a XIX. század végéig latin nyelvű, századunkban magyar nyelvű tankönyvei voltak. Végignézve a különböző századok medicina pastoralisait, mint összefoglaló egészségtan, mindig megfelelt a kor tudományos követelményeinek. Nyilván az orvost nélkülöző vidékekre kerülő papoknak szánták, s ha a plébánosban gyógyító ambíciók voltak, ismereteit elsősorban a botanika területére terjesztette ki, ezért a botanika történetében (nem véletlenül) magas a papok aránya. Linzbauer nagy művében olvashatjuk, hogy a XIII. század vége felé létezett Esztergomban egy Krisztus Társasága (Societas Christi), amely a külföldre került szegény diákokat iskoláztatta. 3 5 így kerültek III. Béla király francia felesége révén magyar tanulók a párizsi egyetemre, továbbá Itáliába, ahol az aleman, vagy natio germanica csoportba sorolták őket. A korai magyar egyetemi oktatásról kevés kézzelfogható emlékünk maradt, ezért sem csökkenteni, sem szaporítani nem akarjuk a feltételezések számát. Kivált Esztergomban, amely sem a tatárdúlást, sem a török hódoltságot nem kerülte el. Az is történeti tény, hogy a pusztító hadak nyomában megjelentek a még pusztítóbb járványok, a középkor tipikus epidémiája a pestis volt, az apokalipszis négy rettegett lovagja közül az egyik ezt a szörnyű járványt jelképezte, ám valószínűleg több fertőző betegséget kell rajta értenünk, hiszen a magyarországi pestisről nem maradt olyan plasztikus leírás, mint amilyet Herodotos készített az athéni járványról, amelynek tankönyvbe illő, klaszszikus leírását ma is megcsodálhatjuk. 3 6 A magyarországi pestis alatt valószínűleg több fertőző betegséget (pestis, himlő, kiütéses tífusz) kell értenünk, hiszen a kórisme elkülönítő jeleit az orvosok akkor még nem ismerték. Az is tény, hogy a világi orvosok a lakossággal együtt pánikszerűen menekültek előle, a betegek mellett az „isten büntetésében hivő" papok maradtak, ami érdemüket egyáltalán nem csökkenti. Esztergom István király ideje óta a zsúfolt települések közé tartozott, s ez mindig kedvez a járványoknak. A város környéke mocsaras részekben sem szűkölködött, így „a dögletes levegő kipárolgását" joggal tehették felelőssé a bajokért. Akik „isten büntetését" racionálisabban képzelték el. 12
