Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
Esztergom egészségügyének töredékes története az Árpádok előtt és alatt
Az Árpádok alatt Esztergom nemcsak pénzverési privilégiummal bíró királyi, illetve egyházi székhely volt, hanem fontos kereskedelmi kereszteződési csomópont, minden irányból könnyen megközelíthető, egyben jól védhető, továbbá a Szentföldre tartó keresztes lovagok pihenőhelye. Nagy királyunk, III. Béla uralkodása alatt a római és a bizánci kultúrkör (amelynek szétválása 1054-ben következett be) érintkezett és hatott egymásra. A görög és latin nyelvű egyházi irodalomnak is megvolt az orvostudományi megfelelője. Róma legnagyobb orvosai (Galenos, Soranos, Antyllos) görög földről származtak, s lényegében a hippokratészi medicinát helyezték olykor spekulatív elméleti alapokra, a bizánci birodalom kiváló gyógyászai (Oreibasios, Dioskorides) a Nagy Sándor alapította alexandriai egyetemen tanultak, így találkozhatott Esztergomban Béla király uralkodása idején a latin nyelvű görög és a görög nyelvű görög medicina mint két különböző hellén orvosi iskola képviselője. A legjobb hagyományú hippokrátészi tudományt az arab orvosok őrizték meg, s főleg István király nagy kortársa: Avicenna fejlesztette meglepő tökélyre, de ennek hatása csak századokkal később jelentkezett a keresztény világ medicinájában. Béla király udvarában bizánci és római orvos egyaránt megfordult, így aligha tűnik túlzásnak két irányzat találkozásáról beszélni, bár látványos emlékeket nem őriznek az annalesek. Nem feladatunk az országnak a tatárjárást megelőző zűrzavaros helyzetét tárgyalni, amelyet Esztergomban többszöri tűzvész és marhavész súlyosbított, ez utóbbi mindig rontotta a közegészségügyi helyzetet, miazmássá vált a levegő, emelkedett a halandóság, nőtt a pánikhangulat, s mindezeket betetőzve 1241 tavaszán megjelentek a tatárok, 1242-ben a várhegyi kőerődítmény kivételével Esztergom is elpusztult, IV. Béla király Dalmáciába menekült. 3 7 A „második honalapító" az Adria menti menedékhelyről már Budára tért vissza, az országgal együtt Esztergomot is újjá kellett építeni. A XIII. század végén egyre több említés történik az esztergomi hévízről, 3 8 közegészségügyi téren különösen az erőskezű Ladomér érsek volt szigorú, aki kiközösítés terhe mellett megtiltotta a mészárosoknak, hogy titkos helyeken (mint azt mindszentek ünnepén tették) és nem megfelelő körülmények között üssék fel a húsvágószéket. 3 9 A XIV. század elején, az Árpád-ház kihalásakor Esztergom már vidéki város szintjére süllyedt, ahol Péter mester budai physicus és gyógyszerész szőlejét a Szt. Istvánról nevezett ispotály (domus hospitalis) keresztesei fölmentik a tized alól. 4 0 Amikor IV. Béla 1238-ban a Tapolca nevű hévízi helységet a kereszteseknek ajándékozta, már megfordult fejében a főváros Budára helyezésének gondolata. Tervét a tatárok csaknem teljesen tönkretették, a király kivételes szerencséje és még kivételesebb képessége kellett ahhoz, hogy e feldúlt helyből újra Magyarország legyen. A nagy királyt, akinek Szent István után legtöbbet köszönhet népünk, Esztergomban temették el. Három évtized múlva kihalt az Árpád-ház, majd az első Anjou-király, Károly Róbert trónra lépésével a Dunakanyarban Visegrád veszi át a vezető szerepet, Esztergomba „csak" kirándulnak. Az egyház ekkor már a Várhegyen rendezkedik be, székesfővárosunk prímási várossá változott, amely semmiképp sem volt előnyös a fejlődésre. Á Várhegyen Vitéz János idejében még felvillant a korai reneszánsz fénye, hogy a török hódoltság annál sötétebb kon13
