Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
Esztergom egészségügyének töredékes története az Árpádok előtt és alatt
A középkori fürdőélet nálunk is gyógyulási és tisztálkodási funkciót töltött be. A szórakozás csak később jött hozzá. Ugyancsak Linzbauer kódexében olvashatunk bizonyos savanyúvízforrásról 2 5 „habét aquam quasi acidam", azonban a „juxta Gran" ez esetben nem Esztergom mellettit jelent, mint ahogy Magyary Kossá hiszi, 26 hanem a garamszentbenedeki apátságot, ahol viszont xenodochium egykori létezéséről nem tudunk. Az esztergomi Hévíz-tó mellett, a középkori „Tapolca" településen szintén létezett ispotály, amely a mai szempontból leginkább megfelelt a balneoterápiás kívánalmaknak. Régi metszetekről (Houfnagel, Sibmacher), valamint megbízható leírásokból (Bél Mátyás, Vályi András) tudjuk, hogy a Hévízi-tavat a Szenttamás-hegyből fakadó meleg források táplálták, lefolyását a Kis-Dunába csatorna biztosította, így a környéke télen soha nem fagyott be. A meleg vizű tó melletti települést Imre király adományozta 1201-ben a káptalannak, 2 7 a Hévíz-tó forrásainál III. Béla király felesége, Anna királyné közfürdőt (balnea communia) létesített, amelyet a hozzá tartozó földekkel együtt IV. Béla király 1238-ban (tehát a tatárjárás előtt közvetlenül) a keresztesek esztergomi házának adományozta. 2 8 Bizonyára ezt a meleg vizű fürdőt említi Jiczáh ben Moseh bécsi rabbi a beszámolójában. A keresztesek a XIII. században kórházat építettek a fürdő mellé, s annak vizét gyógyításra használták. 2 9 Megerősíti Magyary Kossá azon állítása, hogy „Esztergomban a keresztes lovagok kórháza a vár aljában a hévíz mellett feküdt, minthogy az ápolással foglalkozó keresztesek általában szerették rendházaikat gyógyforrások közelébe építeni (pl. Budán is, a felhévízi konvent, a mai Császár- és Lukács-fürdő helyén). 3 0 A Szenttamáshegy oldalában fekvő Szt. Erzsébet-egyház és a hozzá tartozó ispotály már az Árpádok után épült, s a török pusztította el 1543-ban. 3 1 A város vízben meglehetősen gazdag, s vízellátás elsősorban a Várhegyen okozhatott gondot. Ott viszont a régi érseki palota északi homlokzata előtt Lepold Antal 1936-ban egy magas vízoszlopot tartalmazó Árpádkori kútra bukkant, azonkívül három ciszterna biztosította a szükséges vízmennyiséget. A fürdőfülkék építtetése Vitéz János nevéhez fűződik, miként a rézcsőből készült vízvezeték-hálózat is a XV. századból való. Az ún. Malom-bástya belsejében bővizű meleg források fakadtak, vizük valószínűleg már az Árpád-korban malmot hajtott. 3 2 Az Esztergom környéki hegyekben olyan jó vízlelőhelyek vannak, mint Szt. János kút, Fárikút, Barátkút. Hármaskút, Vályas kút, Római kút, jelezvén, hogy a táj ivóvizforrásokban ugyancsak bővelkedik. Kifogásolhatók voltak viszont kezdettől a városban ásott kutak, ezért (is) fogyasztotta a nép inkább a bort, illetve a határból hazahozott forrásvizet és az akkor még tiszta Duna-vizet. A Diósvölgyi dűlő és a Dobogókő felé vezető út közé eső dombos földterület napjainkig az Ispita-hegy nevet viseli, nyilván mert az ispotályos rendek birtoka volt. A dűlőneveknek általában történelmi az eredete. Az egyházi gyógyítás szempontjából a középkorban mérföldkő a tours-i zsinat, amely 1163-ban kimondta: Ecclesia abhorret a sanguine, vagyis, az egyház irtózik a vértől. A papok tehát sebészi beavatkozást nem végezhettek. 3 3 Akadtak világi orvosok is, pl. Kálmán király olasz orvosa: Draco (aki a királyt állítólag megmérgezte), ám az Árpád-házi királyaink idején nem számított ritkaságnak egy-egy itáliai gyógymester. Esztergom mint királyi 11
