Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története

NEUROPSYCHIÁTRIA

NEUROPSYCHIÁTRIA Dr. Leel-Ö&sy Lóránt 1968 — idegés elmegyógyász főorvos, kandidátus, c. e. tanár Kórházunk legfiatalabb osztálya a Neuropsychiátriai Osztály, mivel 1968. szept. 8-án nyílt meg az átalakított tüdőosztályban. Az osztály létét részben a tüdőtuberkulózis felszámolása, részben a miniszteriális elmebeteg-ellátási fejlesztési terv biztosította. Az ideg- és elmeügy helyzete Komárom megyében ekkor rendkívül siralmas volt. Területünk járóbetegeit (Esztergom, Dorog és környék 107 000 lakosát) mindössze egyetlen főállású szakorvos (dr. Szolár Béla) látta el. A kórházi ápolásra szoruló elmebetegeket Balassagyarmatra, ideggyógyászati és neurotikus betegeit részben Tatára, részben Budapestre küldték. A tatai 153 ágyas osztályon csak nőket vettek fel az elmeosztályra és neurotikus — szanatóriumi — betegeket és csekély számú organikus neurológiai beteget. Tata volt az egyetlen idegelmeosztály, de 50 ágyát elmebeteg szociális otthonba való betegek foglalták le, hiszen a megyében ekkor mindössze Esztergomban működött egy 90 ágyas elmebeteg szociális otthon. Mindezeket ismertetve nyilvánvaló, hogy területünk ideg-elmeellátása az induláskor szinte teljesen null-ponton volt, de ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy az egész megye ideg- és elmeellátása hiányos és korszerűtlen volt. Ez a helyzet egyrészt kedvezett a szervezés munkájának, másrészt rendkívül nagy nehézséget jelentett az új szakma feltételeinek megteremtése (műszerek, orvosok, ápolónők stb.) és különösen elmegyógyászati szempontból az orvosi és laikus környezet negatív hozzáállásának megváltoztatása szempontjából. Ha nem is középkori, de századeleji szemlélet uralkodott az elmebetegség, elmebeteg-ellátás vonatkozásában. Az osztály átalakítására minimális összeget biztosítottak, így a 85 ágy elhelyezése rendkívül zsúfolt, korszerűtlen volt; nem volt sem ebédlő, sem társalgó, de a személyzet részére sem jutott megfelelő szociális helyiség, az osztály távol volt a központi kórháztól. A nehézségek ellenére az akkori korszerűnek 113