Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
Esztergom egészségügyének töredékes története az Árpádok előtt és alatt
fiailag megfelelő, de 181 év hiányzik az identifikáláshoz. Egyelőre tehát nem tudjuk, melyik volt a Szt. István király által 1000-ben alapított xenodochium. Ratzinger könyve 2 0 szerint a lazaretumon kívül még négy gyógyító rendház létezett akkor Esztergomban. Mozaikszerűen összeállítva: 1. a Hévíz-tó melletti „Tapolcai", a keresztes lovagok Szt. Erzsébetről elnevezett ispotálya (a szentkirályi keresztesek birtokában); 2. a Szt. Keresztispotályosok rendje a mai Kossuth utca—Magyar utca háromszögben, melyet Horváth István azonosított; 3. a johannitáktól független, önálló ispotályos lovagok rendje az egykori Szentkirály helységben; 4. a csuti monostor Szt. Kozma—Dámján plébániatemplomhoz tartozó ispotály Csut és Kovácsi érintkezési határán valószínűsíthető. Hazánkban ugyanis a Johannita-rend története sem olyan egyszerű. Az esztergomi határ Szentkirály-dűlőjében Némethy Lajos egy Árpád-kori templom romjaira bukkant, amelynek déli részéhez ispotály tartozott. Ezt hosszú ideig a Jeruzsálemi Szent János (johannita) ispotályos lovagok Szent Istvánról elnevezett templomának, konventjének és ispotályának a maradványaival azonosították. A legújabb és legvalószínűbb vélemény (Győrffy, Mezey) szerint az esztergom-szentkirályi keresztesek a johannitáktól független, önálló ispotályos-kanonokrendi kongregációként léteztek és ténykedtek egészen a XVI. századig. 2 1 Az egykori királyi város (Civitas Strigoniensis) mellett, a Kovácsi nevű pénzverőhelytől északra helyezkedett el a csuti monostor faluja (villa ecclesiae de Chuth), amely a mai Malonyai, Honvéd, Sallai és Zalka Máté utca közötti területnek felel meg. Csut és Kovácsi határán a XIII. századtól a két keresztény orvos-vértanúról, Szt. Kozma és Damjánról elnevezett plébániatemplom létezett, amelyhez ispotály tartozott. A fentiekből kitűnik, hogy Esztergomban az Árpádok uralkodása alatt legalább öt ispotály létezett, ha ténykedésükről egy-egy utaláson kívül nem is maradt több emlék. Az első orvosok hazánkban a kereszténység megszilárdításának kezdetén papok voltak, akik a „medicina pastoralis" elsajátításával ugyancsak értettek a gyógyításhoz. Több mint jelképes jelentőségű az a tény, hogy az István királynak koronát küldő II. Szilveszter pápa maga is megszerezte az orvosi képzettséget a hispániai Cordova városában. 2 2 Főleg a bencés papok pedig a Nápolyi-öböl mentén fekvő Salerno egyeteméhez közel levő Monté Casino kolostorában tanultak gyógyászatot (moasticam medicina), ahol olyan híres tanáruk volt, mint az egyetemes orvostörténet nagy egyénisége: Constantinus Africanus. 2 3 Biztos forrásból, előkerült ötvösművekről tudjuk, hogy a pusztai lovas nomád népek, köztük a magyarok is rendelkeztek sebészeti és egyéb egészségügyi ismeretekkel. A sztyeppén végzett ásatások szkíta leletei között gyönyörű aranytárgyakon megtaláljuk a foghúzó harcost és a pólyázó sebészt, 2 4 ismert az állatbőrből készített szkíta cserga, a tisztálkodásra kiválóan alkalmas és hordozható bőrmedence. A türk és mongol férfiak kopaszra nyírásának is egészségügyi okai voltak (védekezés a tetvesség ellen), akár a sémi népek rituális egészségügyi beavatkozásainak (pl. circumcisio). Hogy a középkorban az egészségügy terén ki volt babonásabb: a pogány vagy a keresztény, azon nem lehet és nem érdemes vitatkozni. A falusi nép a paraszti életforma felbomlásáig olykor összefonódott formában mindkettőből sokat megőrizett. 10
