Pifkó Péter [et al.]: Esztergom helytörténeti kronológiája a kezdetektől 1950-ig

Simor helyébe a volt esztergomi bencés tanár, majd pannonhalmi főapát, Vaszary Kolos került, aki a város gazdasági fejlődéséhez anyagi támogatással járult hozzá. 1913-ban Vaszaryt Csernoch János váltotta fel a primási székben. A gazdasági élet a törvényhatósági jogát vesztett elkedvetlenedett Esztergomban igen lassan fejlődött. A Takarékpénztár betétállománya ugyan jelentősen növekedett a korszak folyamán, de ez inkább a főpapság bizalmának és vagyonának növekedéséből származott, mint a pezsgő gazdasági életből. A betétállomány az 1864-es 811093 forintról 1873-ra 2 millió fölé emelkedett, 1894-re elérte a 4 milliót. A vezetők legfőbb gondja a fölszaporodott pénz elhelyezése volt. A gazdasági élet alapját a század utolsó negyedében is a kisüzemek képezték. Kilenc kisüzem működött még az 1910-es években is. A kiegyezés után újonnan alakult Eckstein Lajos és Fia rum- és likőrgyára. 1889-ben Till József vasöntödéje és gépgyára, az 1890-es évek elején kezdte meg működését Helye Ignác üveggyára, amely csak néhány évig üzemelt. Változást jelentett, hogy 1904-re megépült a vasútállomás közelében a villanytelep. A Ganz Müvek áramfejlesztő telepén 20-25 munkás dolgozott. A mezőgazdasági termelés is gondokkal küzdött. Az 1880-as években filoxéra-vész elpusztította az esztergomi szőlőket, ellehetetlenítette a gazdákat, a borkereskedőket. Az újratelepítés csak lassú ütemben folyt a homoki földeken elsősorban csak csemegeszőlőt telepítettek. A város 500 katasztrális hold területét minőségileg javították. Legnagyobb részét nemestölggyel ültették be. Az ipar és a kereskedelem fejlődésének legfőbb gátja az volt, hogy a város kívül esett a főútvonalakon, periférikus helyzetén igyekezett segíteni az, hogy 1891-ben megépült az Esztergom- Almásfüzitő, majd 1895-ben az Esztergom- Buda vasútvonal. Ezeknek felépülésében nagy szerepet játszott a Takarékpénztár, jelentős mennyiségű részvények vásárlásával. A vasút munkalehetőséget biztosított 352 főnek, s növelte a város műszaki értelmiségét is. 1895-re felépült az Esztergomot Párkánnyal összekötő Mária Valéria híd. Ez elsősorban a terménypiac forgalmát élénkítette, s jótékony hatással volt a két település társadalmi és kulturális életére is. A 19. század végén jelentős épületekkel gazdagodott a városkép. Ezek kulturális, szociális és kereskedelmi célokat szolgáltak. Kiemelkedő jelentőségű a főgimnázium épületének elkészülte, a takarékpénztári palotasor, amely lakások mellett kereskedéseknek, a kaszinónak és a kávéháznak biztosított korszerű helyet. A katonaság létszámának növelését tette lehetővé a kaszárnya felépülése. Jelentős építkezése volt a Széchenyi térnek a biróság épülete, amely a hajdani Fekete Sas vendégfogadó helyére épült fel 1903-ban. 21