Pifkó Péter [et al.]: Esztergom helytörténeti kronológiája a kezdetektől 1950-ig

Az első megyei alkotmányos közgyűlés gróf Forgách Ágoston elnöklete alatt folyt le, amelyen alispánná Wargha József Benedeket választották. A következő évben a megye és a város együttes óhajára ismét leválasztották a szabad királyi városról a Vízivárost, Szenttamást és Szentgyörgymezőt. Scitovszky János hercegprímás halála után Forgách Ágoston főispáni helytartó maradt, majd 1871-től valóságos főispánként működött. Nehéz politikai, közigazgatási harc árán sikerült csak Esztergom vármegyének önállóságát megőrizni, ugyanis közigazgatásilag össze akarták kapcsolni Komárom vármegyével, ami hátrányosan érintette volna a megyeszékhelyet és egyben a királyi várost is. 1876-ban lesújtotta hír Esztergom városát, hogy a 20. törvénycikk értelmében megfosztották törvényhatósági jogától, mivel lélekszáma a testvérvárosok leválasztása után nem érte el a 15 ezer főt. Az ezt követő években a törvényhatósági jogért folytatott harc volt a politikai élet fő kérdése. Hiába hivatkozott a város múltjára, a prímás jelenlétére a küzdelem eredménytelen maradt. 1886-ban a 22. törvénycikkel rendezett tanácsú címét és jogállását végérvényesen megerősítették. Érzékenyen érintette a város társadalmi és kulturális életét az 1878-as boszniai mozgósítás, mert vezető személyiségeit, szervezőit, valamint az itt állomásozó 26-os gyalogezred tisztjeit és katonáit a Délvidékre vezényelték. 1881-ben Forgách Ágoston lemondásával Majláth György került a főispáni székbe, aki 1893-ig maradt főispán. Lemondásának oka az volt. hogy nem értett egyet a kormánnyal a polgári házasság törvényjavaslatainak kidolgozásában. Majláth György helyébe a népszerű Kruplanicz Kálmán került. A vármegye ügyeit 1900-ban bekövetkezett haláláig ő vezette. A helyére Horváth Bélát nevezték ki. 1903 novemberében a megyebizottságban a város társadalmi életében jelentős szerepet betöltő személyeket találunk: B. Szabó Mihály főjegyző, Andrássy János alispán, Hulényi Győző főügyész és Hamar Árpád árvaszéki elnök. Az 1905-ös választásokon a vármegye és a város az ellenzék oldalán állt. Ezért Horváth Béla helyett Gyapay Pált nevezték ki főispánnak a koalíciós kormány bukásáig. Ekkor helyére Meszlény Pál került. A vármegye és a város élete olyan szorosan összefonódott ebben az időszakban, hogy a vármegye tisztviselőinek cserélődése Esztergom életére is meghatározó jelleggel bírt. Az egyház életében is jelentős változások történtek. 1891-ben meghalt Simor János prímás, aki Esztergom kultúrájának mecénása volt. Legnagyobb érdeme az 1883-ban elkészült prímási palota megépítése. Ide helyezte el jelentős könyvtárát, s itt vetette meg gyűjteményével a mai Keresztény Múzeum és Kincstár alapjait. 20