Pifkó Péter [et al.]: Esztergom helytörténeti kronológiája a kezdetektől 1950-ig

A szabad királyi város adózóinak sorából számosan hiányoznak azok közül, akik fontos szerepet töltöttek be a város politikai, társadalmi és kulturális életében. A főpapság és az egyházi tisztviselők a Vízivárosban és a Szenttamáson éltek és adóztak. A megyei hivatalnokok birtokai a vármegye más településein feküdtek. A városi hivatalnokok és értelmiségiek nem rendelkeztek nagyobb vagyonnal. Mellettük a módosabb kereskedők és iparosok voltak a kultúra pártfogói. A reformkorban kulcskérdéssé vált magyar nyelv ügye az önkényuralom éveiben még szorosabban összekapcsolódott a hazafiság fogalmával. 1863-ra megérett a helyzet arra, hogy a Magyar Sión mellett megjelenjen az első hírlap Esztergami Újság címmel. A lapot Beimel József utódjánál, Horák Egyed nyomdájában nyomták. Az abszolutizmus korában az oktatási intézmények jelentősége is megnőtt. Érseki támogatással létesült Vízivárosban 1865-ben a Szatmári Irgalmas Nővérek irányításával az érseki nönevelö intézet, amely hatosztályú elemi és négyosztályú polgári leányiskolából állt. Az ipar és kereskedelem fejlesztése érdekében létesült 1857-ben az országban ötödikként a reáliskola. A bencés gimnáziumot 1852-től nyolcosztályos főgimnáziummá fejlesztették. 1849-ben a papnevelde is Esztergomba költözött Nagyszombatból, s 1865-ben új épületben kezdte meg a tanítást a bölcsészeti és teológiai fakultáson a Vízivárosban . Az 1842-ben megnyílt tanítóképezde a szabadságharc után csak 1856-ban nyílt meg újra, s ugyancsak a Vízivárosban kapott 1869-ben megfelelő épületet. A kaszinói társas élet is új lendületet vett. Az 1860-as években a politikai nyomás enyhülésével sorban alakultak az egyesületek, egyletek, asztaltársaságok. 1863-ban a Kisdedóvó Társulat megalakulása után óvodát nyitott. Ugyanebben az évben alakult a Katolikus Legényegylet. 1864-ben a Tarkaság nevű polgári asztaltársaság, amely a 48-as hagyományok ápolását tűzte ki céljául. Ugyancsak 1864-ben Schwarcz József a mai Petőfi Sándor utcában díszes lövöldeházat épített. Ez a ház adott otthont a polgárőrség és a nemzetőrség hagyományait folytató Lövészegyletnek, amely 1865-ben szerveződött a Dalárdával együtt. A zenei élet is megélénkült. A legjelentősebb zenei eseményre 1856. augusztus 31-én került sor, amikor a Bazilika felszentelésén Liszt Eerenc maga vezényelte Esztergomi miséjét. A Dalárda is rendszeresen tartott hangversenyeket, s tovább folytatódtak a vándor színtársulatok által folytatott színielőadások is. Az 1867-es kiegyezés után Esztergomban is elültek a politikai viharok. 1914-ig a tisztújítások, az országgyűlési képviselőválasztások és a helyi pártharcok voltak azok az események, amelyek megpezsdítették a város polgárainak életét. Ebben az időszakban a közigazgatási kérdések kerültek előtérbe. A város és a vármegye jogállása volt a legfontosabb kérdés. A kiegyezéssel a város és a megye visszanyerte önkormányzatát. 19