Pifkó Péter [et al.]: Esztergom helytörténeti kronológiája a kezdetektől 1950-ig

Az 1847/48-as utolsó rendi országgyűlésen Esztergom város királyi követe Maurovieh Rezső március 23-án Pozsonyban megkereste Kossuth Lajost megkérte, járjon el a szomszéd mezővárosok bekebelezésében. Kossuth ígéretet tett arra. hogy a bekebelezés jövő országgyűlésen megtörténik. Az áprilisi törvények értelmében választási szempontból Esztergomhoz kapcsolták Szentgyörgymezőt, Vízivárost és Szenttamást. Esztergomnak a szomszédos mezővárosokkal együtt tizenkétezer lakosa és 82 képviselője volt. A szabadságharc letörése után a szabad királyi városnak és polgárságának az egyesítésre tett kezdeményezései megakadtak. Esztergomot megfosztották törvényhatósági jogától, s járási jogkörrel, a három mezővárossal együtt a Megyefönöki Hivatal alá osztották. A megyefőnök Jagasics Sándor lett. A közigazgatási egyesítés 1850. október elsején történt meg. A társvárosok többszöri tiltakozása nyomán csak 1853-ban vált az egyesítés véglegessé. Ez az egyesítés érvényben volt az alkotmányos idők kezdetéig. A korlátlan önkény bevezetésével Esztergomban sem maradt el a megtorlás. Elfogták és várfogságra ítélték Besze Jánost és Palkovics Károlyt. Elfogatási parancsot adtak ki Meszéna János első alispán ellen is. Halálra ítélték Gasparich Kilit Márk ferences szerzetest, akit 1853. szeptember 2án Pozsonyban kivégeztek. 1853-ig a régi tisztviselők maradtak hivatalban, ettől az évtől Jagasics mellé 8 tagú német nyelvű hivatali apparátus került, amely az Októberi Diploma kiadásáig hivatalában maradt. 1860. december 17-én helyreállt a vármegyei közigazgatás és Scitovszky János hercegprímást beiktatták főispáni hivatalába. Az alkotmányos tisztikar élére Palkovics Károly első. Meszéna János másodalispán és Závody Albin főjegyző került. Esztergom városában is alkotmányos tisztikar vette át az irányítást. Az 1861. évi márciusi választásokon ismét Besze János lett az országgyűlési képviselő. Az országgyűlés augusztusi feloszlatása után a vármegye élére főispáni helytartóul gróf Forgách Ágostont nevezték ki. Tiltakozásul december 12-én lemondott a vármegye tisztikara és ezt követően a városi képviselőtestületet is feloszlatták. Forgách december 15-én nevezte ki az új vármegyei tisztikart. Lipthay Gyula első, Szulyovszky Lajos másodalispán és Kruplanicz Kálmán volt 48-as honvédtiszt került a vármegye élére. A városban az 1865. évi választás élezte ki az ellentéteket. A városi értelmiség és az egyház Meszéna János megválasztását támogatta. Az ellenjelölt a még mindig népszerű Besze János volt, akit a kispolgárság és a földművesek támogattak. Népszerűségének csökkenését bizonyítja, hogy négy szavazattal kapott csak többet, mint a mérsékeltebb Meszéna. 1867 áprilisában a független minisztérium megalakulása után megszűnt a hercegprímás örökös főispánsága, s Forgách Ágostont főispáni helytartónak választották. 16