Pifkó Péter [et al.]: Esztergom helytörténeti kronológiája a kezdetektől 1950-ig

Ezek a tényezők súlyosbították a város gazdasági helyzetét, mivel a többségében szegény kézműves iparos is elsősorban az általa megtermelt borból és nem az iparából élt. Ilyen körülmények között az országosan megindult reformkori fejlődésbe Esztergom nem tudott bekapcsolódni. Gazdasági lemaradásához az említetteken kívül természeti csapások is hozzájárultak. 1809-ben a jeges ár 172 970 Ft kárt okozott. Az 1838-as árvíz során a királyi város 853 házából 614 összedőlt és a többiek is súlyosan megrongálódtak. Az 183l-es kolerajárvány is sok áldozatot szedett. Az áldozatok közt volt Rudnay Sándor hercegprímás is, akinek halála után 8 évig üresen állt az érseki szék, ami szintén hátráltatta a város fejlődését Ebben a nehéz gazdasági helyzetben mindössze két említésre méltó kisüzem jött létre a városban. Az egyik az 1820-as évektől működő Eggenhoffer Tamás-féle téglagyár, amely elsősorban a meginduló bazilikai építkezésekhez szolgáltatott anyagot. 1842-ben alapította Oltósy ( Langecker) Pál meggyfa-szipka és bot gyárát. A 19. század első felének hanyatlását jól érzékelhetjük az 1840-es évek városi adó összeírásaiból. A polgárok többsége 841 fő 55% öt forint alatti adót fizetett. Az adófizetők 25 %- a 5-10 forint között, 14 százalékuk 10-20 forint között, s 20 forint felett mindössze 6 % fizetett adót. Kézművességből származott a polgárok 27, 6 százalékának a jövedelme, ami az ország más városaihoz hasonlítva kevésnek mondható. Fontos jövedelemforrás volt a lakások és a boltok bérbeadása (53, 3 %). A város kereskedelmének fejletlenségét mutatja, hogy mindössze 3, 6 százalék volt a kereskedelem után adózó, s 7. 4 % fizetett adót szállítás, szekerezés, fuvarozás után. Ha gazdasági életben nem is jutott Esztergomnak vezető szerep, iskolaváros jellegéből adódóan országosan is kiemelkedő helyen említhetjük. A vízivárosi gimnáziumban 1773-ig a jezsuiták tanítottak. A rend feloszlatása után helyüket világi tanárok vették át. 1776-tól a ferences rend tagjai oktatták az ifjúságot. 1809-ben költözött a gimnázium a szabad királyi városba, a mai városháza Bottyán utcai szárnyába. Ekkor vették át a bencések a nevelés és oktatás irányítását. A sok kiváló tanár közül megemlítjük a legnevezetesebbeket. A 18. század végén a gimnáziumban tanított Kultsár István, aki a magyar nyelv ügyének és a magyar irodalomnak már ekkor is ismert pártfogója volt. Később Révai Miklós. Czuczor Gergely, Runry Károly. Szeder Fábián voltak a tanárok közül országosan is ismertek és elismertek. A város és a vármegye lakossága sem maradt közömbös a nemzeti nyelv ébresztésére, müvelésére tett országos kísérletek iránt. 1831. novemberében fogadták el a megye rendszabásait "A Magyar nyelv előmozdítása tárgyában." Az érsek visszatérése után megélénkült a város élete. 14