Pifkó Péter [et al.]: Esztergom helytörténeti kronológiája a kezdetektől 1950-ig

A többi ház részint a város közösségének használ, mint a városház, a vendégfogadó és más elég jól felszerelt épületek, részint a polgárok használatára, némely szebb épületeket pedig nemes emberek emeltek polgári telken. A többi ház alacsony, és inkább csak a szegények szükségleteinek felel meg, mint magasabb igényeknek. A város külterületén is van két sor ház, de ezek alig különböznek a parasztok kunyhóitól és nem egyebek kapások kunyhóinál, tanyáinál." A 18. század második felétől a fejlődés üteme csökkent és egyenletesebbé vált. A vízivárosi rész is városiasabb külsőt öltött azáltal, hogy házai már köböl épültek. 1763-tól itt működött Royer Ferenc nyomdája is. Az érsekség visszakapta a katonaságtól a várat és így lehetővé vált. hogy a lerombolt Szent Adalbert székesegyház helyén Barkóczy Ferenc érsek egy új székes-egyház alapjait rakassa le. Az építkezés halálával 1765-ben abbamaradt. A királyi város is tovább terjeszkedett. A városárkon kívül 1740- 1770 között a keleti oldalon lévő szőlődombok aljáig épültek házak, amelyeket elsősorban földművesek laktak. Ugyancsak ők lakták a délnyugati oldalon a tabáni városrészt. Az 1770-es években népesült be a délkeleti oldalon az úgynevezett Terézváros. Itt elsősorban módosabb gazdák, fuvarosok építkeztek. Az említett városrészek házait és lakóit vette számba Eperjessy István 1777-ben. Eperjessy a Magyar Királyi Kamara megbízásából készített mérnöki felmérést a városban. A 18. század folyamán 1519-en nyertek polgárjogot a szabad királyi városban. A századfordulón és a 19. század első évtizedeiben is tovább folytatódott a város polgárosodása. 1802 és 1824 között újabb 514 polgárral gyarapodott a város. Ebben az időszakban polgárjogot nyertek közül 266 volt helybéli. 42-en telepedtek be Esztergom vármegye más településeiről, a többiek az ország más megyéiből, legnagyobb számban Pestből (24), Barsból (17), Komáromból (13). Külföldi betelepülőkkel is találkozunk a polgárjogot nyertek között: Morvaországból 16-an, Csehországból 11-en, Ausztriából 9-en, Németországból 4-en telepedtek meg itt. Egyéb országokból összesen 10 betelepülő nyert polgárjogot. Foglalkozásukat tekintve többségükben kézműves kisiparos, kisebb számban kereskedők és honoráciorok voltak. A polgárság anyagi helyzetét a 19. század első évtizedeiben befolyásolta a napóleoni háborúk idején kialakult gabonakonjunktúra. A mezőgazdasági termelés csak kismértékű fejlődést mutatott. Emelkedett a korábbiakhoz képest a megművelt terület és a termésátlag is nőtt valamelyest, de a talaj gyenge minősége miatt csak a rozs, az árpa és a zab hozott a 4-6 szoros termést. Ezért a konjunktúra idején hiába javult a gabona értékesítési lehetősége, mivel Esztergomban nem volt elég termés, a polgárság anyagi gyarapodását nem szolgálta. A bor értékesítési lehetősége viszont romlott, és így polgárságunk bevételei csökkentek. 13