Pifkó Péter [et al.]: Esztergom helytörténeti kronológiája a kezdetektől 1950-ig

Tevékenységük jelentősen fellendítette a város kereskedelmét, amelynek fejlődését mutatja, hogy 1720-ra már 4 országos vásárt tartottak: Gyertyaszentelő, Orbán, Magdolna és Mindenszentek napján. A vásárokra a helybelieken kívül főleg Komárom, Győr, Fehérvár, Veszprém, Vác, Szentendre iparosai, kereskedői hozták el áruikat. A kereskedelmet élénkítette, hogy kiépült a postahálózat Bécs és Buda irányába egyaránt. A lassan gyarapodó polgárság megtakarított vagyonát házak, üzletek építésébe fektette. Ezek az építkezések járultak hozzá a város máig megmaradt barokk arculatának kialakításához. A közgyűlés már 1714-ben határozatot hozott, hogy a Városház előtti téren (a Városház a mai Széchenyi tér 22-es számú ház helyén állott ) a polgárok házaikat és boltjaikat egységesen építsék, és fazsindellyel fedjék be. Az új házak felépülésével az iparos és kereskedő polgárság élet és munkafeltételei jelentősen javultak 1715-re már 19 önálló céh alakult és működött Esztergomban. A kézműves ipar kialakulása mellett a lakosság többségének a mezőgazdaság, ezen belül a szőlőtermelés biztosított megélhetést. A gabonatermelésre alkalmatlan föld az elvetett magnak csak 3,5 - szőrösét adta vissza. A királyi város és Szentgyörgymező szántója egy tagban volt, amíg Víziváros és Szenttamás nem rendelkezett szántófölddel. A kis területen lévő legelő és kaszáló minőségét a Duna áradásai befolyásolták. Ezeknek a kedvezőtlen körülményeknek köszönhetően a szőlőtermelés vált elsődlegessé. A város 1720-ban 2484 kapás szőlővel rendelkezett. A helyben értékesített, valamint a felvidéki bányavárosokba szállított bor volt a fő bevételi forrás. Az 1710-es évek második felétől dinamikussá váló fejlődés eredményeként 1720-ra a hajdani középkori királyi város 2700 lakosával, 417 háztulajdonosával szinte teljesen beépült. A romjaiban még meglévő városfalakon belül (Még állt a Budai és a Lőrinc kapu is) kialakultak a telkek és a rájuk épített házakkal az utcák új nyomvonala. Az így kialakult város nem egyezett meg mindenben a középkori alaprajzzal. Néhány év múlva így látta Esztergomot Bél Mátyás a neves történet - és földrajztudós: "A törökök által szétdúlt városfalnak csak romjai vannak meg, a csekély mélységű városárok is csak nyomokban van. Amint azon a részen, ahol a Szenttamás városkával határos összeszűkül, úgy ez szoros rész előbb csak két utcára majd lassanként, ahogy szélesednek mindig több és több utcára osztódik és szétterül. A középen piacnak alkalmas tér van, amely művészi munkával készült Szentháromság - szoborral ékes. Katolikus templom kettő van. Az egyik a plébániatemplom, amely közköltségen épült 1699-ben, 1726-ban pedig megjavították. A másik templom a szeráfi rendé, nem messze az előbbitől keletre ugyanennek a rendnek kolostorával. Külön templomuk van a rácoknak is, bár igen kevesen vannak. 12