Pifkó Péter [et al.]: Esztergom helytörténeti kronológiája a kezdetektől 1950-ig

Bottyán megszökött, s szökése után mindvégig a kurucok oldalán vett részt a harcokban és számos csatában mutatta meg hősiességét és haditudományát. 1706-ban Rákóczi tervbe vette Esztergom várának ostromát, a császári katonaság kiűzését. Július 28-án érkezett meg seregével Esztergom falai alá. Hosszúra nyúlt ostrom után szeptember 16-ára sikerült a várat bevennie. A kuruc uralom rövid életű volt Esztergomban. Rákóczi távozása után néhány hét múlva Bonafux francia várparancsnok a túlerőben lévő Starenberg csapatai előtt október 11-én megnyitotta a vár kapuit, s így újra császári megszállás alá került a vár és a város. A két hónapi ostrom, majd a visszafoglalást követő császári megtorlás jelentősen visszavetette a fejlődést. Az ostrom idején a Vízivárosban a jezsuiták épületei és iskolája leégett. A várparancsnok a királyi városban kétszáz házat romboltatott le, hogy anyagukat a vár megerősítésére használja fel. A város kurucérzelmü lakosságát is súlyos megtorlás érte. Kukländer várparancsnok 69 esztergomi család vagyonát az 1950 forintot érő Bottyán - vagyonnal együtt elkobozta. 1710-ben kiütött pestisjárvány tovább rontotta a városok helyzetét, megtizedelte a népességet. A fejlődés irányába mutató első jelentősnek mondható politikai, közigazgatási lépésre 1708-ban került sor. amikor a város visszakapta szabad királyi rangját. A közigazgatást csak 1710-re sikerült újjászervezni, ekkor június 2-án a tanács megtarthatta tisztújító közgyűlését. A királyi várost 40 tagból álló külső és 12 tagból álló belső tanács igazgatta a bíró és a kapitány vezetésével. A Rákóczi- szabadságharcot és a megtorlást követően csak 157 ház maradt a városban, amelyből mindössze 6 volt kőház, s ebből csak egy kétszintes. A házakban 226 lakó élt. Közülük 8 nemes, 12 szenátor 4 fertálymester, 89 városi polgár 82 nem polgár, 9 várörség-béli katonatiszt és 22 katona alkotta Esztergom királyi város lakosságát. A szabadságharcot követően ismét megélénkült a betelepülés a környékbeli falvakból és a német, cseh. morva területekről. Az új lakosság elsősorban a királyi városban telepedett le, s az új építkezések is a királyi város utcaképét tették városiasabbá. A Vízivárosban újjáépült a plébánia, a jezsuiták rendháza és hatosztályos gimnáziuma. A ferencesek is itt építették fel rendházukat. A királyi városban is építkeztek: Szent Anna tiszteletére építettek templomot. A királyi városban maradt rácok is igyekeztek önállóságukat megerősíteni A szabadságharcban elpusztult templomukat hitközségük által újra felépítették. 171 l-ben a Vízivárosból kiűzött zsidók is menedéket kaptak 3 évre a Pozsonyi Kamara jóvoltából. Nagyobb részük a Szenttamáson telepedett le, de számosan laktak és kereskedtek ezekben az években a királyi városban is. 11