Pifkó Péter: Esztergomi utcák 1700-1990
A szabad királyi város déli irányban terjeszkedett, de 1860 ban csak 43 házzal találunk többet az 1850 es állapothoz képest Már az 1848. már cius 18 án tartott közgyűlésen felvetődött a négy város egyesítésének gondolata Az első egyesített tanácsülést a szabad királyi város, Víziváros, Szent tamás és Szentgyörgymező részvételével 1853. október 30 án tartották A négy városrész ezt követően, az abszolutizmus időszakában, közigaz gatásilag egybe tartozott. Ezért a népességre vonatkozó adatokat az egye sített városról közöljük A népesség alakulása úgy mutatkozik meg, ha összevetjük adatainkat egy korábbi felméréssel Amikor Radnay Sándor 1820 ban visszatért a városba és 1822 ben felújította a főszékesegyház Barkóczy által megkezdett építkezéseit, a 19 század során addig nem tapasztalt növekedést mutatott a népesség A négy városban 1822 ben 10169 en laktak, s ez négy év alatt 11157 főre emelkedett Különösen je lentősnek mondható ez az emelkedés akkor, ha összehasonlítjuk az 1850 es adattal, amikor az ideiglenesen egyesített városok lakossága 11661 fő volt. A nemzetiségek megoszlásában egyértelműen érezhető a reformkori magyarosodás hatása. 1850 re a négy városrész lakóinak többsége ró mai katolikusnak, s magyarnak vallotta magát A német nyelvet elsősor ban a szabad királyi városi iparosok és az ekkor Szenttamáson élő zsidóság használta A Bach korszak németesítő politikát folytató hivatal nokai 1859 re 95 tel növelték a német anyanyelvüséget vállalók számát. Az 1848 as választójogi cenzus megszüntette a régi értelemben vett szabad királyi városi polgárt, s helyébe a közügyek gyakorlásához a va gyon (gyár, birtok, önálló műhely, ház föld, (a műveltségi szint) orvos, mér nök, ügyvéd, tanár pap stb.) dolgában a cenzusnak megfelelő új polgárság került. Esztergom szabad királyi városban a 8700 fős lakosság 11 % a, 968 fő felelt meg a cenzus követelményeinek. Gyár után senki sem adózott a városban, tehát nagypolgárságról nem beszélhetünk. A választójogosultak legnagyobb része a birtoka után adó zók közül került ki. A birtoka után adózók közül 65 % volt választójogo suit A kézművesipar után adózók 50 % át találjuk a választók között. A kereskedőknek, fuvarosoknak, szekereseknek mindössze 10 % a ren delkezett választójoggal. Ezek a számok is jól mutatják a kisipar és ke reskedelem erőtlenségét, a közügyekben való részvételük kis mértékét. A megyei és városi hivatalokban, valamint az önálló irodákban működő jogászok és egyét értelmiségiek száma 112 fő volt a királyi városban. 1860 ban a birtok, a mesterség után adózók száma alig változott. Cse kély mértékű emelkedés mutatható ki a szekeresek, a szállítók számá nak növekedésében. Kisvárosi mértékben jelentősebb a növekedés a kereskedők számában. 10
