Osvai László: Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902

1900

Az Országos Orvosszövetség nevében: dr. Kétly Károly, dr. Konrád Márk, dr. Schwarczer Ottó, dr. Jendrassik Ernő A város nevében: Vimmer Imre, Frey Ferenc, Niedermann József, Kollár Károly A hitközségektől: dr. Fehér Gyula, Csupics Emil, dr. Weisz Izsák A takarékpénztártól: Reusz József A kórházépítő Bizottság nevében: dr. Helcz Antal, Bleszl Ferenc, Vajda Géza, Bobula János, dr, Gönczy Béla, dr. Vándor Ödön, Zsiga Zsigmond, Stahl Ferenc, valamint Pfalcz József vállalkozó. Kalapácsütéseket tettek, de jelszavakat nem mondtak: Boltizár József, Andrássy János, Kétly Károly, Vimmer Imre, Frey Ferenc, és Reusz József Az alapkőbe elhelyezték valamennyi adakozó nevét, közöttük a filléres adományozók nevét is. Fehér ruhás munkáslányok és fehér kötényes kőművesek segédkeztek az alapkő letételénél. Eközben dr. Walter Gyula a következő rövid záróbeszédet intézte az egybegyűltekhez (101): "Szerencsés találkozása a véletlennek, hogy épp azon napon teheti le városunk egy közegészségügyi intézet alapkövét, midőn e fontos állami érdek melegkeblű képviselői tisztelik meg szerény faluit. Talá n nem minden öröm nélkül és megelégedés nélkül látják hazánk e jelesei, hogy azok az eszmék, amelyek diadaláért küzdenek, erős visszhangot keltettek kebleinkben. A közegészségügy lelkesebb és erélyesebb felkarolása, mind nagyobb hódításokkal dicsekedhetik. E hódítások eredménye az a nemes törekvés is, amely Esztergom városát arra indította, hogy régi, a mai igényeknek már meg nem felelő kórházéit ujjal cserélhesse fel. Evek óta küzd, fárad, dolgozik, tervez a város, hogy egyik legégetőbb szükségesjótékony intézményének létet adhasson. Az alapkő letétele, amelyet a püspök úr ő Méltósága az imént végezni kegyeskedett, nemcsak magvalósulása a város forró óhajéinak, hanem jutalma azon szívós kitartásnak is, amellyel a nemes eszmét megtestesítem törekedett. Bizonyítéka ez alapkő letétele azon ténynek is, hogy az a város, amelynek területén egykor a haza legjelentékenyebb kulturális és jótékony intézményei virágoztak, hű maradt hagyományaihoz. Kívánhatnák ugyan, hogy minél kevesebben legyenek kénytelemek ez intézet áldásait igénybe venni. A betegségeket azonban épp oly kevéssé lehet megszüntetni, mint az élet egyéb terheit és bajait, keserűségeit és sanyarúságait eltüntetni. Azon forró óhajtást kell tehát inkább tolmácsolnunk, hogy felelje n meg az intézet minél tökéleteseiben azon 77