Osvai László: Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902

1900

magasztos rendeltetésének, amelyre hí­vatva van. Legyen mindenkor biztos menhelye a szenvedésnek, enyhe a fájdalomnak, könnyítése a gyötrő kínoknak. Legyen emléke a város fennkölt gon­dolkodásának, meleg emberbaráti sze­retetének és könyörületes áldozatkész­ségének. Szolgáljon buzdításul a legkésőbbi nemzedéknek is arra, hogy a város minden irányújólétéért, emelkedéséért, felvirágoztatáséiért őszintén lelkesülje­nek, Ezen forró óhaj tolmácsolása mel­lett, hálás köszönetet nyilvánítok ő Méltóságának kegyes fá radozásáért és a mélyen tisztelt közönségnek azért a részvétért és érdeklődésért, amelyet be­cse megjelenése által e vállalkozás és tö­rekvés iránt tanúsítani méltóztatott." Az ünnepség végén a Legényegylet dalárdájával együtt a résztvevők eléne­kelték a Himnuszt. Nem érdektelen megemlékeznünk a korabeli Esztergom egyik jelentős ese­ményéről, magáról az orvoskong­resszusról sem. 10 órakor kezdődött a rendezvény a Kaszinó termeiben. Az elnökség zöld asztala mögött foglalt helyet Kéthly Ká­roly elnök, babarci Schwarczer Ottó és Konrád Márk alelnökök Nagyváradról, Hochhalt Károly a főpénztáros, Jendrassik Ernő főtitkár, Grósz Emil tit­kár és Mátray Ferenc helyi elnök. Az elnöki megnyitó elemezte a Szö­vetség helyzetét, hangsúlyozta, hogy az orvosok között összetartásra van szük­ség. Tájékoztatta a résztvevőket, hogy létrehozták egy orvosi nyugdíj és segély­egylet alapjait. A főtitkár Jendrassik Ernő felolvas­ta Vaszary Kolos üdvözlő levelét, mivel Ö Enunentiája betegsége miatt szemé­lyesen nem vehetett részt a tanácskozá­son: Nagyságos dr. Kétly Károly egye­temi tanár, orvosszövetségi elnök úrnak Esztergom Örömmel értesültem az Országos Orvosszövetség azon elhatározásáról, amellyel jelen kongresszusának színhe­lyéül székvárosomat választotta, Nagyon sajnálom azonban, hogy egészségi állapotom miatt az országos értekezleten részt nem vehetek. Igen szívesen jelentem volna meg a tanácskozáson. Alkalmam nyílt volna külsőleg is tanúságot szolgáltatni azon nagyrabe­csülésről, amellyel az orvosi pálya har­cosai iránt viseltetem. Ismerem azokat a kimerítő fáradt­ságokat, amelyekkel az orvosi köteles­ségek teljesítése össze van kapcsolva, Tudom, mily szolgálatot tesz az or­vos a hazá nak, m időn a földi lét egy ik legdrágább kincsét, az egészséget, óvni és fenntartani igyekszik. 78

Next

/
Thumbnails
Contents