Osvai László: Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902

1897

rényebben megtétessenek, amelyről a tekintetes vármegyei közigazgatási bi­zottságnak havonkint jelentést teendők, ezúttal pedig ezen jelentésem tudomá­sul vételét kérem." A jelentésre az ellenzékiséggel nem vádolható Esztergom és Vidéke így rea­gált (64): " A polgármester úr elkészítette je­lentését a Közigazgatási Bizottsághoz, amelyben persze nem sikerült mulasz­tásait megokolni"... a több íves mosa­kodás a törvényhatóságot aligha fogja kielégíteni, a közönséget sem ". A lap "szamaritánusa" hosszan fej­tegeti a terveket és az új közkórházat 60­80 ággyal képzeli el. Ha a nyitrai kórház 140 ággyal 160 ezer forintért épült fel, az esztergomi 60 ággyal számolva nem fog többe kerülni, mint 75 ezer forint. Ha az eddig befolyt összeget leszámítjuk, akkor az anyagi fe­dezethez már csak 40 ezer forint szük­ségeltetik. Egyértelműen hitet tesz a kórház Bisutti-féle telken való felépítése mellett. Nem mindenki látta így a helyzetet, óriási viták voltak e témában. Központi, állami segítségre sokan számítottak. De ezeket az álmokat az Esztergomi Lapok így jellemezte (65): "Ugylátszik, úgy vagyunk ezekkel az anyagi támogatásokkal, kegyes ado­mányokkal, mint az alföld szomjas vá ndora a délibábbal: árnyas ligeteket, csergedező patakokat, barátságos házi­kókat mutat neki messziről a délibáb, s midőn odaér, nem lát mást száradó fűzfánál meg egy kukoriczaszárakból összetákolt csőszkunyhónál. Ilyen nagy híjon ez a délbáb, s ilyen csúnya játé­kot űz a vérmes esztergomiakkal." Egyes számítások szerint saját erő­ből a város csak egy 50 ágyas kórházat tudna létrehozni 50-60 ezer forint elő­teremtésével. Ilyen kicsiny kórházat a meglevő és a várható forgalomra való tekintettel nem szabad megépíteni. A megfelelő tájékozottság hiányát jól példázza, hogy az Esztergomi Lapok július 25-i számában még mindig a vá­ros 2 kórházának egyesítésének szüksé­gességéről ír, holott a hercegprímás már májusban írásba adta elutasító vélemé­nyét. Érvek és ellenérvek ide vagy oda, az élet azért ment tovább. Az esztergomi születésű Erős Ar­nold tavasszal lett orvosdoktorrá avatva és ősszel már a komáromi helyőrség csa­patorvosaként működött. Új orvos érkezett Párkányba is, dr. Wilheim József személyében, aki eddig Bátorkesziben lakott és korábban 2 évig volt a Rókus kórházban segédorvos. Horacsek Gyula doktor, - aki a kór­ház igazgatói állásra is pályázott és a vá­ros "aranyifjúságának közkedvelt" tagja volt, elvette Niedermann Nelli kis­asszonyt. Az ifjú doktor egyébként fő­leg gyermekgyógyászattal foglalkozott. Nem csak ehhez értett azonban, hisz amikor Walter Gyula kanonok - akivel a kórházépítés során még találkozunk — testvére egy vaskapui kirándulás kap­csán karját ficamította ki, Horacsek dok­tor látta el szakszerűen a sérültet (66). 47

Next

/
Thumbnails
Contents