Osvai László: Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902

1896

vos. A hányatott sorsú, és igazi sikereket el nem ért egykori kollegánk az esztergomi Belvárosi temetőben lelte meg végső nyugalmát. Vértes Zuárd könyvében még leírja sírhelyét és megemlíti, hogy felesége Magurányi Szidónia és lánya Luczika ugyanott van eltemetve, de ma már sírját nem lehet fellelni. A kórházi alorvosi állásra dr. Horacsek Gyula és dr. Vándor Ödön adta be a pályázatát. Az egészségügyi bizottság december 16,-i ülésén mindkettőjüket első helyen ajánlotta. Végül is Vándor Ödön lett a kórház alorvosa. Bár a döntést fellebbezte dr. Haugh Lambert és nehezen tért napirendre fölötte, de fellebbezését elutasították. A városi kórház korábbi vezetője a köztiszteletnek örvendő dr. Feichtinger Sándor 1896 nyarán nyugdíjazását kérte a városi főorvosi állásból (56). A Tanács augusztus 1-től elfogadta a kérelmet és 22 és Vi évi szolgálat után nyugdíját 450 Ft-ban állapította meg. Nyugdíjba vonulása alkalmából érdemeit elismerve köszöntötték az agg tudóst, aki az év tavaszán 1200 dobozban növényi mag gyűjteményét elküldte az ezer éves kiállítás növénytani csoportjához. Dr. Feichtinger Sándor megbecsült polgára maradt Esztergomnak. A következő év legfőbb adózói sorában, évi 386 forintjával a 22. helyet töltötte be. / Az első helyen természetesen Vaszary Kolos szerepelt 1897-ben például 5083 forinttal / A korábbi megállapodások értelmében a nyugdíjba vonuló dr. Feichtinger Sándor helyét a tanácsban a rangidős körorvos dr. Áldory Mór foglalta el. Bár a nyughatatlan Haugh Lambert ez ellen is fellebbezett, de ezt is elutasították (57). Áldory Móri 844-ben született Esztergomban. Az orvosegyetemet Bécsben végezte el. Szülővárosában először kerületi, majd tiszti főorvos lett. Az 1876i kolerajárvány idején végzett munkájáért királyi kitüntetést kapott. 1914-től királyi tanácsos. 1920 március 31-én hunyt el. Az 1896-os esztendő tehát új kórházi főorvost és alorvost hozott az esztergomi közkórházba, és a kórházi gondnoki állást is új emberrel töltötték be. 1896 elején Bártfay Géza még, mint pozícióban levő egészségügyi vezető "Az új kórházról" című cikkében védelmébe veszi az építést halogató városi vezetést. Az előkészítés fontosságát hangsúlyozza: "Adósságot csinálni, hitelbe vásárolni könnyű dolog, de gondoskodni is kell ám arról, hogy az adósság miből nyerjen fedezetet!" Rámutatott arra, hogy az építkezés elkezdése előtt a betegforgalmat kell emelni, és az ápolási díjakat csökkenteni. Véleménye szerint az új közkórház megvalósítását csak gondos, mindenre kiterjedő előkészítés után szabad elkezdeni. A későbbiekben alapvetően megváltozott a véleménye a városi vezetés kórházépítés koncepciójával kapcsolatban. Ehhez vélhetően hozzájárult az a tény is, hogy sem a közgyámi, sem a kórházgondnoki pozícióját nem sikerült megőriznie. A kórházgondnoki feladatokat Sinka Pál Ferenc vette át az év végén. Bártfay Géza 1896. október 1-től Szabadság címmel új folyóiratot indított, melyben nem szűnt meg ostorozni - mint azt látni fogjuk - a kórházépí41