Osvai László: Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902

1896

téssel összefüggő hiányosságokat. A lap indításakor még csak érdekes híreket adott közre. November 1-én "Kórházi töltelék" címmel így írt: "a belügyminiszter az ország vala­mennyi törvényhatóságát értesítette, hogy Luftenga József, Reitsamar Pé­téi; Semmar Mária és Trigler György •János betegségeket színlelnek" A kór­házak személyzetének figyelmét arra hívták fel, hogy nevezettek nem dolgoz­nak, hanem kórházról-kórházra jár­nak, és betegségeket színlelnek. Felbuk­kanásuk esetén a rendőrség értesítését javasolják. Később az írások hangvétele megvál­tozik, és meglehetősen kritikussá válik. Nem csoda, hisz a kórházépítés ügye nem halad előre. Felmerültek olyan gondolatok is miszerint a város nem lesz képes egy új közkórház felépítésére, ezért meg kell fontolni annak a lehetőségét, hogy egye­süljön a Simor János által 1885-ben épít­tetett prímási kórház és a városi közkór­ház (58). Bár a két kórház vezetője, dr. Rapcsák Imre és dr. Gönczy Béla között jó volt a kapcsolat, de ekkor még az egyesítésnek nem volt meg sem a szer­vezeti, sem a jogi alapja. Más elgondolások szerint az új köz­kórház építésénél nem pavilonrendszert kellene kialakítani, hanem egy tömbben építenék meg a kórházat. Csak a fertő­ző osztály lehetne különálló. A takaré­kosság jegyében először egy földszintes tömb épülne és szükség esetén az igé­nyek bővülésével emeletráépítéssel, ol­danák meg a kérdést. A helyszín egyre biztosabbá vált, nevezetesen a Bisutti­féle telek. Bár ezzel kapcsolatban is vol­tak olyan tervek, miszerint erre a terü­letre inkább a törvényszéki palotát kel­lene felépíteni. Az 1896-os év mégis úgy telt el, hogy lényeges előrelépés az építés ügyében nem történt. 42

Next

/
Thumbnails
Contents