Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

A proletárdiktatúra bukásától Gönczy Béla haláláig

a szegény betegek ellátása megoldhatatlanná vált. A Simor Kórházat kiürítették, és 30 beteget el kellett bocsájtani..."elzártuk a szegény népet a kórháztól." Hogy ennek milyen következményei lehetnek, arról Gönczy Béla a Kórházbizottság szeptember 15.-i ülésén Petz Aladár győri kórházigazgató, felsőházi tagot idézve szólt: "A népjóléti miniszter úr tárcájának van egy súlyos betege és rekonvaleszcense is. A súlyos beteg az Országos Betegápolási Alap terhére ápolt betegek kérdése. Ez erre az évre bizonyos összegben lett átutalványozva minden kórház részére. Most még nem ütött ki a krízis, mert még telik belőle, még csak az év felénél vagyunk, de előre megmondhatom, hogy mire az év vége bekövetkezik, ezen összegből kijönni egyáltalában lehetetlenség lesz. Ezért ismét nem őnagyméltóságát teszem felelőssé, mert hiszen tudom, hogy a népjóléti miniszter úrnak kezeit a pénzügyminiszter úr kötötte meg, csak arra akarok rámutatni, hogy ez olyan lehetetlen helyzetet teremtett, melyre azt mondhatom, így a kommunizmusnak ad gyújtóanyagot. Mert méltóztassék elképzelni egy szenvedő beteget, aki testi nyomorúságában sínylődve kénytelen kórházi ápolást igénybe venni. Hely nincs, felvenni többet nem szabad, mi tehát a következmény1 A kórház küszöbére kell kirakni, és tessék ott boldogulni. Hogy ez azután a népesség bizonyos osztályában minő hangulatot kelt, azt hiszem magyaráznom szükségtelen." Gönczy Béla a miniszter szemére veti, hogy 1925-ben 500 millió koronányi / 40 ezer pengő / segélyt ígértek, de nem teljesítették. Mára pedig "teljesen magunkra maradtunk", és a segítség helyett, újabb terheket kapunk. A rendelet szerint redukálni kellett az élelmezést, a fűtést, a világítást, 5 300 pengővel a gyógyszereket, a vízfogyasztást, a mosást, szóval mindent. Óriási viták voltak a Kórházbizottságban. Elbocsátottak 2 ápolónővért, 1 ápolócselédet, 1 udvarost. A Bizottság a röntgen állást is megszüntette volna, de Gönczy Béla ragaszkodott Oravecz Gyulához és a röntgen megmaradásához. Hogy milyen súlyos volt a helyzet azt az is bizonyítja, hogy néhány bizottsági tag komolyan gondolta azt, hogy a könnyebb betegeket nem kötelező jelleggel, de foglalkoztatni, dolgoztatni kellene. Gönczy Béla természetesen határozottan ellenezte ezt. A Simor Kórházzal való szerződés újra élesen napirendre került. Július 15-re kiürítették az intézményt. Többen javasolták, hogy szakítsák meg a kapcsolatot az érseki kórházzal. Óriási problémát jelentett azonban a fertőző betegek elhelyezése, és a zsúfoltság miatt más betegeket sem tudott már fogadni a Kolos Kórház. Felmerült annak a lehetősége is, hogy az igazgatói lakásból alakítanának ki új Fertőző Osztályt. Ez ellen Gönczy Béla erélyesen tiltakozott, de azt elképzelhetőnek tartotta, hogy nyugdíjba menetele után az épületet az apácák kapják meg. Végül is a Képviselőtestület október 27,-i ülésén döntött: "Elhatározza, 96