Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

A proletárdiktatúra bukásától Gönczy Béla haláláig

a szegény betegek ellátása megoldhatatlanná vált. A Simor Kórházat kiürí­tették, és 30 beteget el kellett bocsájtani..."elzártuk a szegény népet a kórház­tól." Hogy ennek milyen következményei lehetnek, arról Gönczy Béla a Kór­házbizottság szeptember 15.-i ülésén Petz Aladár győri kórházigazgató, fel­sőházi tagot idézve szólt: "A népjóléti miniszter úr tárcájának van egy súlyos betege és rekonvaleszcense is. A súlyos beteg az Országos Betegápolási Alap terhére ápolt betegek kérdése. Ez erre az évre bizonyos összegben lett átutalványozva min­den kórház részére. Most még nem ütött ki a krízis, mert még telik belőle, még csak az év felénél vagyunk, de előre megmondhatom, hogy mire az év vége bekövetkezik, ezen összegből kijönni egyáltalában lehetetlenség lesz. Ezért ismét nem őnagyméltó­ságát teszem felelőssé, mert hiszen tudom, hogy a népjóléti miniszter úrnak kezeit a pénzügyminiszter úr kötötte meg, csak arra akarok rámutatni, hogy ez olyan lehe­tetlen helyzetet teremtett, melyre azt mondhatom, így a kommunizmusnak ad gyúj­tóanyagot. Mert méltóztassék elképzelni egy szenvedő beteget, aki testi nyomorúsá­gában sínylődve kénytelen kórházi ápolást igénybe venni. Hely nincs, felvenni töb­bet nem szabad, mi tehát a következmény1 A kórház küszöbére kell kirakni, és tessék ott boldogulni. Hogy ez azután a népesség bizonyos osztályában minő hangulatot kelt, azt hiszem magyaráznom szükségtelen." Gönczy Béla a miniszter szemére veti, hogy 1925-ben 500 millió koroná­nyi / 40 ezer pengő / segélyt ígértek, de nem teljesítették. Mára pedig "telje­sen magunkra maradtunk", és a segítség helyett, újabb terheket kapunk. A rendelet szerint redukálni kellett az élelmezést, a fűtést, a világítást, 5 300 pengővel a gyógyszereket, a vízfogyasztást, a mosást, szóval mindent. Óri­ási viták voltak a Kórházbizottságban. Elbocsátottak 2 ápolónővért, 1 ápoló­cselédet, 1 udvarost. A Bizottság a röntgen állást is megszüntette volna, de Gönczy Béla ragaszkodott Oravecz Gyulához és a röntgen megmaradásá­hoz. Hogy milyen súlyos volt a helyzet azt az is bizonyítja, hogy néhány bi­zottsági tag komolyan gondolta azt, hogy a könnyebb betegeket nem kötele­ző jelleggel, de foglalkoztatni, dolgoztatni kellene. Gönczy Béla természete­sen határozottan ellenezte ezt. A Simor Kórházzal való szerződés újra élesen napirendre került. Július 15-re kiürítették az intézményt. Többen javasolták, hogy szakítsák meg a kapcsolatot az érseki kórházzal. Óriási problémát jelentett azonban a fertőző betegek elhelyezése, és a zsúfoltság miatt más betegeket sem tudott már fogadni a Kolos Kórház. Felmerült annak a lehetősége is, hogy az igazgatói lakásból alakítaná­nak ki új Fertőző Osztályt. Ez ellen Gönczy Béla erélyesen tiltakozott, de azt elképzelhetőnek tartotta, hogy nyugdíjba menetele után az épületet az apá­cák kapják meg. Végül is a Képviselőtestület október 27,-i ülésén döntött: "Elhatározza, 96

Next

/
Thumbnails
Contents