Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

A proletárdiktatúra bukásától Gönczy Béla haláláig

Munkás- és Katonatanács választásakor kibocsátott szavazólapon, de végül is nem választották meg, és így semmilyen szerepet nem játszott a proletárdiktatúra idején. 1926-ban a Munkásbiztosítási Pénztár orvosi teendőit vette át Hamza Józseftől, 1929-ben pedig a Széchenyi térről a Jókai utcába tette át a rendelőjét. Decemberben a képviselői választásokon a II. kerületből bekerült 563 szavazattal a város vezetésébe is, és ettől kezdve hosszú évekig dolgozott ott is. Ha már a választásokról szó esett, álljon itt a korabeli tiszteletbeli vármegyei és járási orvosok névsora. (109) Tiszteletbeli megyei főorvos volt: Schleifer Mátyás, Stockinger János, Berényi Zsigmond, Gönczy Béla, Vándor Ödön, Földessy Tibor, Jeney Géza, Paletta Viktor. Tiszteletbeli járási orvosok voltak: Balassa Sándor / Kisbér /, Csics György / Tata /, Inkey Gusztáv / Tóváros /, Gyémánt Jakab / Szőny /, Rogrün Jenő / Dorog /, Szemző Kázmér / Bánhida /, Tulassay József / Piszke /, Weiner Dávid / Tóváros /. A kórház az 1929-es esztendőt 70 000 ápolási nappal, "nemcsak deficit nélkül zárta, hanem mintegy 30 000 pengő erejéig megtakarításokat, illetve beruházásokat tudott eszközölni." / új röntgen gépet vettek / (110) Év végén hosszú idő óta először érezhette úgy Gönczy Béla, hogy ha a pozitív tendenciák folytatódnak, rövidesen pénzügyileg egyenesbe jön az intézmény. Ekkor jött a minisztérium országos felzúdulást kiváltó 242 800/ 1929 sz. rendelete. A miniszter Vass József volt, aki rendelkezett az Esztergom díszpolgára címmel is. / 1926. június 25-én kapta meg a díszpolgári címet gróf Bethlen István miniszterelnökkel, gróf Klebersberg Kuno és Bud János miniszterekkel együtt./ A miniszteri rendeletet Mátéffy Viktor országgyűlési képviselő, a Kórházbizottság tagja így mentegette: "a minisztertanács az egyes kórházaknál 5%-os megtakarítást írt elő. A Népjóléti Minisztériumnak 16,5 millió pengőre van szüksége, hogy a kórházak ápolási díjait kielégítse, de erre a pénzügyminisztérium csak 12,5 millió pengőt ad", és ezért kellett meghozni a miniszteri utasítást. (111) Ebben a rendeletben a súlyos gazdasági helyzetre való tekintettel a végsőkig menő takarékosságot írtak elő. Maximalizálták a kórházba felvehető nem fizető betegek számát, és egyéb megszorításokat tettek. A Kolos Kórház számára mindez azt jelentette, hogy 1930-ban 48 000 pengővel kevesebb állami pénzhez jut, ezzel a kórház "elveszti betegeinek 33 %-át." Gönczy Béla kétségbeesetten ismét a nyilvánossághoz fordul. Az Esztergom és Vidékében július 1-én kifejtette: Ez a rendelet a "kórházakat oly válságos helyzetbe döntötte, hogy előbb utóbb vissza fog vonatni." Részletezte, hogy milyen mértékben érinti a Kolos Kórházat a kötelező takarékoskodás. Súlyos következményként említette, hogy 95