Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

Az átadástól az I. világháborúig

képpen, hogy az összes beruházási költség 9 éven át 18 egyenlő félévi részletben lesz visszafizetendő, mely évente 630 koronát tesz ki." Eddig a világítás évi 16 000 koronába került az intézménynek, a villanyvilágítás évi 300 koronával kevesebb. "A Ganz és társa czég által a kórház részére szerződésileg 1 200 korona áramfogyasztási átalány összeg biztosíttatik". Óriási előrelépés volt ez a kórház életében, csakúgy mint az is, hogy a kultusz és a belügyminiszter új szigorlati szabályzatában lehetővé vált, hogy a Kolos Kórházban töltsék az orvosgyakornokok a kötelező 1 évet. (42) Ez a határozat a legfelsőbb vezetés részéről a Kolos Kórház szakmai munkájának elismerését jelentette. Mindezekben igen jelentős szerepe volt a kórház vezetőjének, Gönczy Bélának. Számára az 1905-ös év karácsonya mégsem hozott örömöt. Édesapja Gönczy Leó 1905. december 25-én hunyt el. Az igazgatói lakásban ravatalozták fel, majd a fővárosi katonai temetőben temették el. Gönczy Leó 1830. augusztus 8-án, Kassán született. Joghallgatóként 1848. szeptember 21-én önként vonult be a 20. honvéd zászlóaljba. Zsibónál tette le a fegyvert. 1850-ben besorozzák a 34. gyalogezredbe. 1953-ban hadnagy, 59-ben főhadnagy, 64-ben már százados. 1867-ben nyugdíjazták először. 1868tól az abaújmegyei Honvédegylet tagja. 1872-ben őrnagy, 76-ban alezredes, majd 4 év múlva ezredes. Ebben a rangban nyugdíjazzák véglegesen, 1892ben. 1895-ben kapta az uralkodótól a "bistei" nemesi előnevet. (43) Az esztergomi kórházban felállított ravatalánál ott volt testvére Gyula, és mind a 3 fia. Gönczy Imre alezredes, Gönczy Gyula, és természetesen Gönczy Béla is. (44) Nem csoda, hogy Gönczy Béla azt remélte, hogy az 1906-os esztendő a nyugalmas gyógyító munkát hozhatja meg számára. Nem így történt! A kórház a várostól felvett 15 000 korona kölcsönből csak 7 000 koronát tudott törleszteni, és újabb 1 éves haladékot kért, melyet meg is kapott. Az infláció és a késedelmes utalványozások, valamint az, hogy a kormány mindezek ellenére az ápolási díjak emelését nem engedélyezte, súlyos helyzetbe hozta a Kolos Kórházat. Folytatódtak a támadások is az intézmény ellen, ezek élén most is Bártfay Géza állt. "Hol az igazság?" című cikkében így írt: "elhitették a világgal, hogy a Kolos Kórházat olyan mintaszerűen kormányozzák, hogy a Kárpátok és az Adria területén levő kórházakban hasonló rendet, pontosságot sehol nem lehetne találni. ..mi állandóan hangoztattuk, hogy az adminisztráció silány, laza és felületes, mert az igazgató-főorvos csak orvosnak jó, jeles és kitűnő, de az igazgatáshoz, ellenőrzéshez semmit nem ért." (45) Bártfay nem fogadta el a kialakult helyzet okaként az alacsony ápolási díjak és az infláció szerepét. Nagyban rontotta azonban érvelésének hitelét, hogy nem sokkal ezen támadó cikke után egy rágalmazási per ítélete nyomán 42 napi fogházra, és egy másik ügyben 3 hét fogházban letöltendő bün46