Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

Az átadástól az I. világháborúig

tetésre ítélte a bíróság. Megpróbált ugyan az ítélet végrehajtása elől kitérni és Seyler Emiltől orvosi igazolást kapott, de kiderült "súlyos ichiása" nem valós, ezért a hatóságok letartóztatták. Seyler Emil tevékenysége ellen nem csak Hiike Kálmán protestált. Az Esztergomi Lapok 1906. március 25.-i száma "Észrevételek a vármegyei közegészségügyi szolgálat terén" című cikkét dicsérettel kezdi a szerkesztő. Megköszöni Seyler Emilnek azon erőfeszítését, hogy indítványára a jövőben a körorvosok havonta kapják meg illetményüket a királyi adóhivataltól. Ezt követően azonban már kemény kritikával felérő kérdések vetődtek fel: ".. .méltán kérdezhetjük a tiszti főorvos úrtól, vallyon oly lelkiismeretes gondossággal ellenőrzi-e a körorvosok működését, mint a hogy azok anyagi helyzetének javításáról gondoskodik?.. .Boldogidt Mátray Ferenc dr. minden egyes községet évenkint 2-3-szor meglátogatott.. .pedig csak 300 forint fuvarátalánya volt. Az ellenőrzésnek ilyen módját szoktuk meg mi dr. Mátraynál, ezért minden alkalommal csak elismeréssel emlékezhetünk meg róla. Míg ellenben a jelenlegi tiszti főorvos úr hivataloskodásáról, ilyen melegséggel nem szólhatunk.. .a főorvos úr í 000 korona évi fuvarátalány mellett...vannak még most, négy évi hivataloskodása után is községek, a melyekben eddig még nem is mutatta magát?.. .viszont "egy kifogástalanul vezetett közkórházat úgyszólván agyonfelügyel"... Seyler komolyan megsértődött az őt ért kritika miatt. Szokatlan módját választotta a reagálásnak. Külön mellékletet jelentetett meg a Szabadság 26. számában "Válasz" címmel, melyben védelmébe vette a körorvosokat, és hosszan bizonygatta, mennyire nincsenek megbecsülve: "Az egész országban mondhatni a segédjegyzők jobban vannak fizetve a legmagasabb akadémiai képzettséggel bíró körorvosoknál, mert míg azok fizetése 1 000 korona, a köbölkúti körorvosé 600 korona, a muzslaié 674 korona, a bátorkeszié 800 korona..." Visszautasította az ellenőrzések elmaradására vonatkozó sorokat is: "En a pozitív munka embere vagyok s akkor s oda megyek, a hol reám, illetve beavatkozásomra szükség van". A kórház agyon felügyelésének vádját sem fogadta el és 1906-ban is jónak ítélte az 1902-es javaslatát a kórházi személyzet bővítésének megakadályozására: "a felesleges személyzet-szaporítás ellen irányított indítványaimat és véleményemet négy év előtt ha legfelsőbb helyen is jobban méltatták volna, a kifogástalan vezetett közkórház nem állana az anyagi tönk szélén." Foglalkozik Esztergom város közegészségügyi helyzetével is. Többek között megállapítja: "Esztergom város hasonlít egy szép piros almához, mely belül férges, a Széchenyi-tér, sőt a városház oszlopcsarnoka asphalttal van borítva, van villamos világítás, de nincs vízvezeték, canalisatió, a tanácsorvos jelentésében pedig fel vannak sorolva azon házak, hol Esztergom sz. kir. Városban a XX. században az árnyékszék ismeretlen fogalom. Az elmúlt évben Esztergom városában elhaltak közül 26, hét éven alóli és 38, hét éven feliili egyén orvosi kezelés alatt nem állott. S ha a névtelen cikkíró oly 47