Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002
Az átadástól az I. világháborúig
a teljesen vagyontalan magyar honosságit betegek után ez az alap illetve a m. kir. belügyi tárcza mily esetekben kötelesek viselni a felmerült gyógyköltségeket. Az is köztudomású, hogy az esztergomi Kolos Kórháznak nincsen egyéb jövedelme, mint azon összeg amely a napi ápolási díjakból szedetik s meg kell jegyezni, hogy az évenként 28-30 OOO-re menő ápolási nap után felszámított költségeknek 2/ 3 része feltétlenül az országos betegápolási alapot s bizonyos kisebb részben a belügyi tárczát terheli... A kórház által felterjesztett havi összesítések a minisztériumban vizsgálat tárgyává tétetnek s megtörtént, hogy a követelés nem utalványoztatott csak pár hónap múlva... Érthető tehát, hogy ily hosszú várakozási idő alatt a kórházi pénztár kimerül és a vele szemben magánosok által támasztott követeléseket pontos időben kielégíteni nem képes"... A tanács feliratot is intézett a belügyminiszterhez az anomália megszüntetése végett. Mindezek ellenére nem szűnt meg a támadás a kórház ellen. Bártfay Géza a Szabadságban megjelent "Visszaélés a kórházban" című cikkében Gönczy Bélát "basáskodónak" titulálta, "kitűnő, jeles, tudományos orvos, kiváló operatőr, átkozottul rossz igazgató" - írta. Pénzügyi visszaélésekről is említést tett cikkében. (34) Gönczy a vádakat visszautasította, de 1904. őszén vizsgálatba kezdett a kórház gondnokának tevékenységével kapcsolatban. Voltak ugyanis rossz tapasztalatai. Bártfay Géza utóda a kórházgondnoki székben, 1896-ban Sinka Ferenc Pál lett. Ő azonban nem tudott együtt dolgozni az igazgatóval. A köztük kialakult, egyre mélyülő konfliktus, melynek oka döntően Sinka természetéből adódott, oda vezetett, hogy 1899-ben új pályázatot írtak ki a gondnoki állásra. Ezt akkor Mattyasovszky Gyula nyerte meg. Most Gönczy vizsgálódásait követően Mattyasovszky lemondott az állásáról, ezzel egyidőben 3 000 koronát tett letétbe a felmerült hiányok pótlására. Az igazgató december 6-án számolt be a Kórházbizottságnak vizsgálódásairól és önkritikát gyakorolva meg kellett állapítania, hogy 166 esetben semmiféle intézkedés nem történt az ápolási díj behajtásával kapcsolatban, és néhány esetben a gondnok a távozó betegtől felvett pénzt nem fizette be a pénztárba. A hasonló esetek elkerülése végett a gyógydíjellenőrzési főkönyv bevezetését javasolta. A gondnok lemondását a polgármester elfogadta, de hivatalos vizsgálatot is indított. A megüresedett állásra kiírt pályázatra 2 jelentkező volt. Novi János esztergomi erdész és Oriskó János 28 éves városi napidíjas. A döntés az utóbbit részesítette előnyben. (35) Nem indult jó előjelekkel az 1905-ös év. A költségvetés elfogadása előtt a minisztériumból szakértők jártak a kórházban. "A miniszteri szakközegek" a helyszínen járva azt látták, hogy az új gondnok óriási munkateher alatt nyög, ezért maga a miniszter 720 korona évi ellátmánnyal egy segéderőt hagyott jóvá és állított be a költségvetés kiadásai között. Ugyanakkor érthetetlen 43