Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002
Az átadástól az I. világháborúig
az új intézmény épületeit, -176 koronáért - a képeket később reprezentációs célokra használták fel. Esztergom sz. kir.város Képviselőtestülete 1903.október 7.-i ülésén tárgyalta, és fogadta el a kórházépítés számadás vizsgálatát. Utasította a tanácsot, hogy a kisebb adakozók névsorát sokszorosítva hozza nyilvánosságra, "elhatározza továbbá, hogy a nagyobb adakozóknak nevei a hálás emlékezet okából márványtáblára vésessenek." Ezt a munkát egyébként Gurgulits József helyi kőfaragó mesterre bízták. Ezen az ülésen jegyzőkönyvileg mondtak köszönetet a Kórházépítő Bizottság elnökének, dr. Walter Gyulának. Ugyanezen az ülésen újra felmerült a 6. apáca, a 4. cseléd és a 3. orvos szükségességének a kérdése. A testület most is reálisnak tartotta az igényt, és az orvosnak évi 1 000 koronát, az apácának és a cselédnek havi 20 koronát és élelmezési hozzájárulást biztosított. A következő indoklással terjesztették a kérdést a törvényhatóság elé: "Ily körülmények között két orvostól azt követelni, hogy kötelességeiknek minden irányban megfeleljen, akkor midőn két év előtt 500 beteget kezeltek s most 1 500-t kell ellátniok és e mellett a közkórház igazgatója az intézet minden ügyét felelősséggel vezesse" mm igazságos ..."ami az ápoló személyzetet illeti, azt azért kell kiegészíteni, mert a sebészeten, a belgyógyászat földszintjén, emeletén 30-30 összesen 90 ágy van elhelyezve, ezen 30-30 ágyas osztályon lehetetlen kevesebb ápolót alkalmazni, mint 1 apácát s egy ápoló cselédet...az eddig engedélyezett 5 apáca és 3 ápoló cseléd nem elégséges." Ugyanakkor megindultak az első támadások is Gönczy Béla ellen. A támadások élén Bártfay Géza állt. Bártfay Géza meglehetősen ellentmondásos figurája a kórház történetének 1876. október 25-én született Miskolcon. Esztergomban adóvégrehajtó, pénztári segédtiszt, majd közgyám és kórházgondnok lett. Kétségtelen, hogy elsők között volt, akik felvetették az új kórház építésének szükségességét, és a XIX. század utolsó éveiben sokat tett is ezért, de az 1896. április 16.-i tisztújító közgyűlésen, bár elsőként volt jelölve, nem nyert. Ez év október 1-től Szabadság néven folyóiratot alapított, és mint képviselő sokáig aktívan részt vett a város közéletében. Soha nem tudta feldolgozni magában azt, hogy nevét a későbbiekben nem hozták összefüggésbe az új kórházzal. Mindig bizonyos fenntartással, és a józan kritikát meghaladó módon viszonyult a kórházban történtekhez. Erős ellenszenvvel viseltetett Gönczy Bélával szemben is. Már 1903. nyarán kifogásolta a betegek élelmezését. Gönczy ezt a kórház elleni támadásnak ítélte és főispáni vizsgálatot kért, mely vizsgálat a betegek élelmezésével kapcsolatban hiányosságokat nem tárt fel, sőt azt példásnak tartotta. Bártfay ekkor a minisztériumban jelentette fel a kórházat, és innen kért vizsgálatot. Ezt azonban a főispáni vizsgálat eredményére hivatkozva megtagadták. A vitában a kórházbizottsági tagok is biztosították Gönczy Bélát bizalmukról, mire a Szabadságban a volt kórházgondnok 37