Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

Eggenhofer Béla igazgatósága 1933-1948

3. Az állam kötelezettséget vállal arra nézve, hogy a kórháznál már elhatározott illetve a konnányhatóságilag is szükségesnek megállapított belgyógyászati és konyha átalakítási munkálatok két éven beliil elvégeztetnek. 4. Az államkormányzat a kórháznak 400 ágyas kórházzá leendő fejlesztését két éven beliil eszközli, lehetőleg elmeosztály létesítésével. 5. Az állam, illetve a kórház szolgálat, államosítása esetén is befogadja a város járványos szegény betegeit, akik eddig is a kórház által kerültek az ellátmány terhére. 6. A kórház jelleg esetleges megszűnése esetén az összes épületek minden térítés nélkül a város tulajdonába mennek vissza. 7. Az átruházás minden terhét az állam viseli. " Mint ismeretes, 1938-ban az 1. bécsi döntés nyomán Magyarországhoz visszacsatoltak mintegy 12 ezer négyzetkilométert. Ezzel Párkány újra magyar város lett és természetesen megnövekedett a kórház betegforgalma. Átalakult a környék orvosainak érdekvédelmi szervezete, az Orvosi Kamara is, mely még 1936-ban alakult meg. Elnöke Verebély Tibor professzor, titkára Baksa György volt. Az ország 7 kamarakörzetre volt osztva. Esztergom és Komárom megyét, Fejér, Veszprém, Győr és Moson megyéket a Székesfehérvári Orvosi Kamara irányította. Esztergomból a delegált küldött Horeczky Géza volt. A bécsi döntés után Esztergom az Érsekújvári Orvosi Kamara körzetébe tarozott, melynek elnökének Stockinger Jánost választották. Érdekes, hogy az egyik választmányi tag Doleschal Frigyes lett, aki később a Kádár korszakban az egészségügyi miniszter tisztjét is betöltötte. 1939. épült meg, és került átadásra az OTI székháza. Az OTI tevékenysége sok szálon kapcsolódott a kórház, és Esztergom egészségügyének történetéhez. Ezért talán nem felesleges, ha röviden, a teljesség igénye nélkül áttekintem a társadalombiztosítás helyi történetét. Hazánkban az 1891. évi XIV. törvénycikk vezette be a kötelező betegségi biztosítást. Ez a törvény tette lehetővé a betegbiztosítás intézményi rendszerének kiépítését. Esztergomban ennek 2 formája jött létre: a kerületi betegsegélyző pénztár, és az ipartestületi pénztár. Természetesen a városban meg voltak a társadalmi gondoskodás szervezetei korábban is. Elég csak a kórházépítésben is szerepet játszó Szent Erzsébet Nőegyletre / ennek elődje még 1867-ben alapíttatott a 48-as honvédrokkantak segélyezésére / vagy az Esztergomi Izraelita Betegápoló Egyletre / alapíttatott szintén 1867-ben / gondolni. Persze a betegbiztosítás történetében első helyen a bányászok álltak. 1870-től környékünkön 3 "társláda" / pénztár / is működött. Itt, az alkalmazott munkások minden forint után 6 krajcárt tagsági összeget fizettek a társládába, melyből betegség esetén naponkénti segélyt, "vén korukban pedig a szolgálat mennyisége arányában rendes életfogytiglani nyugdíjat élvezhetnek". 125