Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

Eggenhofer Béla igazgatósága 1933-1948

A kórházban megoldódott az orvoshiány. Kovács Zoltán bajnai helyettes körorvost 3 évre alorvossá nevezték ki. Tolnai Kálmánt, - aki budapesti lakos volt - havi 80 pengő fizetéssel, 1 évre kisegítő orvosként alkalmazták. Mattyasovszky Lászlót először szintén kisegítő orvosnak vették fel, de az év második felében Balogh Zoltán Györggyel együtt alorvosi megbízatást nyert. (152) Nem sokáig volt kórházi alkalmazott Bády István. Morvái Antal nyugdíjba vonulása után ugyan kinevezték kórházgondnokká, de augusztusban már a városházán dolgozott fogalmazóként. A kórház gondnoka Némethy Jenő lett. Az év végén 38 évi munka után nyugdíjas lett Mészáros Jánosné kórházi ellenőr is. Kiss Ernő személyében tiszteletdíjas / 1 116 pengő / év / orr-fül-gége és torok szakorvost alkalmaztak. A Csarnok utcai Tüdőgondozóban már heti 10 órás rendelést tartottak. A vezető változatlanul Rajner János volt, aki belgyógyász-tüdőgyógyász képesítéssel rendelkezett, beosztottjának Stockingerné dr. Kovács Máriának még nem volt tüdőgyógyászati szakképesítése. A főorvos 1 200 pengő, az alorvos 960 pengő évi fizetést kapott. A személyzethez tartozott még Tochné Papp Anna védőnő / 132 pengő havi bérért /, Sándor Gabriella irodasegéd / 60 pengő/hó / és Eitler Antalné szolga is. 1939. április 24-én a Képviselőtestület áttekintette a kórház helyzetét. Foglalkoztak a rekonstrukció eddigi eredményeivel és a jövővel is. Megállapították, hogy a belgyógyászat és a konyha újjáépítése és átalakítása megtorpant. Amunkálatok folytatásához 150 000 pengőre lenne szükség. Örömmel és hálával említették a kórházat felülvizsgáló belügyminisztériumi bizottság nyilatkozatát, amely szerint a belügyi kormányzat a pénzügyi problémákra megoldást javasolt. Eszerint a kormány a városnak 75 000 pengő állami segélyt nyújtana, a maradék 75 000 pengőt a vármegye törvényhatóságának / 40 000 pengő /, illetve Esztergom városának / 35 000 pengő / kellene biztosítani. (153) A város vezető testülete szomorúan konstatálta, hogy nem tudja előteremteni a szükséges 35 000 pengőt. Megoldásnak látták volna, ha a "Felvidékről megnagyobbodott betegforgalomra tekintettel" felemelik a kórházi központi ellátmányt. Ha a rekonstrukciót nem tudják folytatni, a város a közkórházát állami kezelésbe kívánta átadni. Ezt a lehetőséget egészen komolyan gondolták, és 7 pontban megfogalmazták az állami kezelésbe való átadás feltételeit is: (154) "/. Az átadás tárgyát a kórház nevén álló összes ingatlanok és a kórház használatában álló összes berendezési tárgyak képezik. 2. Az átadással a kórház összes kötelezettségei, az összes tartozások és kölcsönök, beleértve a múlt évben végrehajtott beruházások fedezetének tálkiadásait, és a Simor Kórház használatából az érsekséggel szemben fennálló kötelezettség 9 000 pengő kártalanítási költségét. 124