Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

A proletárdiktatúra bukásától Gönczy Béla haláláig

zással a középiskolára is kiterjesztették. A város adta ingyen a helyiséget, 3 500 pengő erejéig a felszerelést az Országos Közegészségügyi Intézet adta, a fenntartást pedig a megye állta. Az iskola fogorvosi feladatokat Décsi Ferenc látta el. 1932. késő őszén nem csak Vándor Ödön, hanem Gönczy Béla is betegszabadságra kényszerült. December 3-án, még figyelemmel kísérte az Országos Stefánia Szövetség fennállásának 10 éves jubileumán rendezett ünnepségeket. Az év végén, december 15-én a két évfolyamtárs, a közel 4 évtizede együtt dolgozó kollega, Vándor Ödön és Gönczy Béla egyszerre adták be kérelmüket a nyugdíjazásra. A város Képviselőtestülete március 1-i hatállyal, mindkettőjük kérelmét elfogadta. Vándor Ödön nyugdíját, mivel szolgálati ideje meghaladta a 40 évet, 100 %-ban állapították meg, vagyis 230 pengő alap és 30.60 pengő pótnyugdíjat hagyták jóvá. "Végül igaz elismeréssel emlékezik meg a város szolgálatában kifejtett hosszú és odaadó szolgálatáról, melyet mindenkor a szív, a gondosság és az embertársak szeretete vezetett, és amelyet a városi közkórháznak, valamint a közegészségügy érdekeinek szentelt. Ezért elhatározza, hogy érdemes tevékenységét elismerésül jegyzőkönyvbe megörökíti, és Isten áldását kéri további tevékenységeire." (117) Gönczy Bélát szintén 100 %-os nyugdíj illette meg a 40 évet meghaladó munka után és 290 pengő alapon túl 52.80 pengő pótnyugdíjat szavaztak meg számára. "Amidőn pedig dr. Gönczy Béla e.ü. főtanácsos, kórházigazgató főorvos a város tényleges szolgálatából távozik, el nem mulaszthatja a képviselőtestület, hogy érdemeiről külön is meg ne emlékezzék. Dr. Gönczy Béla személye valósággal összenőtt a városi közkórház intézményével, annak építése, fejlesztése s üzemének a legnehezebb viszonyok közt való fenntartása állandó odaadó gondja volt, míg a betegeknek ezrei áldották az orvosi kezét, mely enyhülést és gyógyulást nyújtott. Ezért, midőn a város tényleges szolgálatából távozik, érdemeit jegyzőkönyvbe megörökíti, s értük elismerését fejezi ki, egyben pedig kívánja, hogy a megérdemelt nyugalmát sokáig jó erőben élvezhesse." (118) A XIX. század két nagy egyénisége távozott a kórházból. Az ő munkásságuk évtizedeken keresztül meghatározta a Kolos Kórház működését, de nyugodtan mondhatjuk a vármegye egészségügyi ellátását is. 100