Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

tetszett nekem. Minden erőmmel azon voltam, hogy valahogy sebészeti álláshoz jussak. Elsősorban a fővárosban gondolkodtam, mivel ott születtem, iskoláimat is ott végeztem. Budapesten azonban nem sikerült helyet találnom, de egy barátomtól azt hallottam, hogy Esztergomban új főorvost neveztek ki, Mátyus Lajos személyében. Beültem a trabantomba, eljöttem Esztergomba. Mátyus Lajos nekem nagyon szimpatikus volt, valószínűleg én is neki. Meg is volt szorulva dolgozó kezekben, és így 1969 január 2-án átléptem a kórház kapuját. Mindig gyakorlatias emberitek ismertelek, nehezen tudnálak elméleti pályán elképzelni. - Minden túlzott öndicséret nélkül mondhatom, hogy egész életemben a manualitásomból éltem, hamar észrevettem, hogy én sok mindent meg tudok csinálni könnyedén, amit más csak nehezebben. A mai fiatalok már nem ismerhették Mátyus Lajost, aki a Te mestered is volt. Hogyan emlékszel rá? - Mátvus Lajos az általam ismert legérdekesebb sebész egyéniség, egy polihisztor volt. Imádta nem csak a sebészetet, az orvostudományt, hanem a tudomány minden területét, a matematikától a biokémiáig, és mindezekhez értett is. Úgy szoktuk emlegetni a kórházban a '60-as, '70-es éveket, mint az aranycsapat idejét. Te ismerted ennek a csapatnak a tagjait. - Valóban mondhatjuk, hogv aranycsapat volt. Akkoriban eg)' fantasztikus társaság jött itt öszsze. Remélem, hogy nem hagyok ki senkit a felsorolásból: Kárpáthy László, a nőgyógyászaton, Russay György, a fülorr-gégészeten, Halmai Ottó a szemészeten, Kiss Gyula, a bőrgyógyászaton, Marczell István, az urológián, Lélek István a belgyógyászaton volt vezető, Teleki Kálmán, a tüdőgyógyászatot, Patonay János vezette a gyerekgyógyászatot, Mohos Zoltán a laboratóriumot, Kerekes Károly a prosectúrát irányította. Rendkívül tiszteletreméltó főorvosok voltak Ok, és számomra a legnagyszerűbb azt volt, hogy hihetetlen közvetlen viszonyban voltunk egymással. Mindenkit egyenrangú partnernek tekintettek, és ezáltal mindenféle ténykedésünk és találkozásunk kölcsönös szimpátia légkörében zajlott 67