Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

le. A felsoroltak közül már csak Lélek István és Halmai Ottó él, a többiek mind eltávoztak. Akikkel Te együtt jöttél Esztergomba, milyen karriert futottak be, Te kikre emlékszel? - Azokra, akik komoly emberek voltak és lettek, szívesen emlékszem ma is: Zámbori János, a nőgyógyászatról, Havasi László, aki az urológián dolgozott, de ügyelt a sebészetre. Amikor ide kerültem, az esztergomi sebészetet Mátvus Lajos jelentette. Itt dolgozott Bethlen Attila és Szerbiából egy magyar fiú és egy adjunktus nő, aki akkoriban távozott a kórházból és talán 2 alkalommal találkoztam vele. Attila, Jóska és én voltam Mátyus Lajos első beosztottjai. Aztán jöttek a többiek, akikről már szót ejtettél. - Folytatnám is: Pénzes Pistával is együtt sebészkedtünk, innen indult az Ő karrierje. Kopasz László és Tábori Lajos a belgyógyászatról kellemes emlékeket hagytak bennem. Sok nevet tudnék még említeni, sok nevet pedig már elfelejtettem. Mindenképpen meg szeretnék emlékezni Lantpert Andrásról, aki néhány hónappal később került a sebészetre és néhány hete temettük el. A későbbiekben pedig jól megértettük egymást Teleki Balázszsal, Perényi Pistivel, Hermann Karcsival. Hogyan választottad az orvosi pályát? - Családi és ismeretségi körömben nem volt orvos. Apám jogász volt, az O életét a világháború és az azt követő évek kettétörték. Az orvoslás felé a szüleim tereltek, az volt az elgondolásuk, hogy egy jogásszal mindent meg lehet tenni, de egy orvos akár a háborúban is orvos. Szerintem ez nem egészen így van. Engem mindig vonzott az, hogy ott legyek, ahol valami történik. Márpedig a sebészetben mindig történik valami. Ugyanakkor pályád során nem ragadtál le a műtőasztal mellé, hiszen mindig közéleti ember is voltál. - Mindig úgy éreztem, hogy van bennem annyi energia, ami nem csak a munkahelyemre, hanem a közéleti szereplésre is elegendő. Mióta ismerlek, mindig vezető voltál. Most, hogy a műtéteket abbahagytad, a minőségbiztosítási igazgatói feladataidat folytatod. 68