Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

ɧ HI m Sx i j I Nehéz elképzelni az esztergomi sebészetet Tőrös Péter nélkül. Mindenki számára megnyugvás volt évtizedeken keresztül, ha ő ment konzilliumba, ha ő volt az ügyeletes. Nem csak, mint orvos, hanem mint közéleti ember élete, tevékenysége, szorosan összefonódott az esztergomi kórházzal. Most mégis eljött az idő, amikor átadta a szikéjét a fiatalabbaknak Tulajdonképpen miért döntöttél úgy, hogy befejezed aktív sebészeti pályafutásodat? - Elegem volt abból, hogy a napom és az életem nagy részét betegek, szenvedés és reménytelenség között éljem. Eddigi életem ilyen körülmények közt telt el. y j Melyik volt az első és az utolsó műtéted? - Az utolsóra nem is emlékszem, de az első emléke ma is intenzíven él bennem. Annál is inkább, DR. TŐRÖS PÉTER mert ezekről az időkről egy korrajz szerű memoárt írok. Az első műtétemet 1969 februárjában végeztem és egy lágyéksérv volt. Ki asszisztált? - Mátvus Lajos, O megtartotta mindig azt a jogot magának, hogy beosztottjai első műtétjénél aszszisztáljon, és ez vonatkozott a műtéti típusokra is. Vagyis mikor először rezekáltam gyomrot, akkor is O volt a segítőm. Ha már elindultunk a múltba, beszélj arról, hogyan indult a pályád? - Én világ életemben sebész szerettem volna lenni, már az egyetem alatt is. Bejártam a fővárosi osztályokra, klinikákra. Akkoriban nagyon komolyan vették a gyakorlatokat. 1967-ben végeztem a Semmelweis Egyetemen. Az Anatómiai Intézetben voltam demonstrátor, majd ott kaptam állást is a végzés után. Hogyan keriiltél Esztergomba? - Az Anatómiai Intézetben adtak egy íróasztalt, és valami szörnyű kutatási munkában kellett volna részt vennem. Ez nem nagyon 66