Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

DR. HERMANN KÁROLY Dr. Hermann Károly hozta létre Esztergomban a baleseti sebészetet és magas szintre fejlesztette. Közel 35 ezer műtétet áll mögötte. 30 évig vezette a Vaszary Kolos Kórház Traumatológiai Osztályát. 2008. július l-től nyugdíjba vonult. Milyen érzés volt utoljára kijönni a műtőből, kiüríteni a szobád, és levenni az ajtódról a névtáblád? - Nem volt olyan nagyon nehéz. Tavaly óta készültem rá. Amikor a kórházba önkormányzati biztos érkezett én már a 65. évembe jártam. A biztosok más kórházakban a 62 évnél idősebb vezetőket nvugdíjba küldték. Akkor elkezdtem pakolni, dobozoltam a halmijaimat. Meglepetésemre az Önkormányzati Biztosunk tudta, hogy ezzel nem ér el gyors megtakarítást, így maradhattam. Mire eljött az idő én felkészült voltam. Formailag még lett volna néhány hónapod. - December végéig még maradhattam volna, de úgy döntöttem, hogy július 1-vel abbahagyom. Az egészségi állapotom nem a legjobb. Tavaly nyáron is csak 2-3an voltunk rendszeresen az osztályon. Ez már túl nagy szellemi és fizikai erőnlétet igényelt, amit az idén már nem mertem vállalni, így átadtam a stafétabotot fiatalabbnak, aki jobban bírja ennyi emberrel is, és talán hoz egy kis lendületet az osztály életébe. Beszélgessünk a múltról, és kezdjük ott, hogy valamikor az Erkel színházban kezet fogtak veled, és elhangzott az „orvossá fogadom" mondat. Mennyire sikerült megfelelned a kezdetekkor magad elé tűzött céloknak? - Sikerült mindent megvalósítanom. Nagy világmegváltó terveim soha nem voltak. Pesti nőgyógyászati állás helyett választottam a traumatológiát. Úgy érzem egyébként, hogy az élettől, amit akartam, mindent megkaptam. Ha nem teljes életet akartam volna élni, ha csak a szakmával foglalkoztam volna, akkor elégedetlen lennék. Akkor az ember kandidatúrára vagy professzorságra vágyik. Nekem ilyen álmaim soha nem voltak 54