Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

Miért választottad a traumatológiát? - Szerteágazóan foglalkoztattam már korábban is a kezeimet, mindig fúrtam, faragtam. Talán ez állt a döntésem mögött. Átmenetileg, 6 hónapig az Országos Traumatológiai Intézetben dolgoztam, majd Láng Mihály főorvossal Hatvanban folytattam a pályafutásomat. Akkoriban még a baleseti sebészeteken a konzervatív kezelés volt túlsúlyban, de fokozatosan elindult az operatív terápia térnyerése. Ezt a fejlődést végigéltem, végigdolgoztam Hatvanban, majd Esztergomban. Mára, annyira kifinomult, kidolgozott technikák vannak minden törésre, hogy legközelebb valami nagy felfedezés hozhat ismét ugrásszerű változást. Például egy szuper csontragasztó feltalálására, vagy olyan szeg kitalálására gondolok, ami elég erős, hogy összetartsa a csontokat, de saját magától felszívódik. Mién Hatvanra esett a választásod? - Pesten a Benedek osztályon csak átmenetileg volt helyem, és az orvosi gárda rövidesen különböző kórházakba került főorvosként. Láng Mihályt a hatvani kórházban kialakított új traumatológiai osztály vezetésével bízták meg, Őt követve mentem Hatvanba, ahol lakást is ígértek. Láng Mihályra hogyan emlékszel vissza? - Nagyon szépen, jól és eredményesen operált, különösen kezet. Hamar megtanultam tőle a kézsebészetet és mindig is szerettem operálni ezt a területet. A kézre különösen vonatkozik, hogy csak úgy lehet operálni, ha az operatőr az anatómiával tökéletesen tisztába van. A hatvani éveim nagyon kellemesen teltek el. Főnököm minden lehetséges továbbképzésre elküldött. Részt vettem pl. azon az első német nyelvű AO képzésen, ahol az operatív töréskezelések alapjait tanították a szakmában a legjobb nyugati professzorok. Én voltam az egyetlen segédorvos a sok főorvos között. Sokat operálhattam és persze sokat kellett ügyelnem is. Éveken keresztül a havi 10 ügylet mellett 6-7 szuper jutott rám. Mégse lettél a fó'on'osod utóda! - Láng Mihály fiatalon 58 éves korában meghalt. Akkor 8 éves orvos voltam, így utódként szóba sem jöhettem. Ó arra tanított, hogy a traumatológus szövetkímélő legyen. Ellentétben a közvéleménnyel, akik azt hiszik, hogy a csontok helyretétele hatalmas erőkifejtéssel ját, az igazság az, hogy a traumatológus a csonttal ugyanolyan finoman bánik, mint bármely más szövettel. Főnököm halála után az új osztályvezetővel 55