Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

unk négy unokával ajándékozott meg bennünket. Különös öröm, hogy a harmadik unoka egy kislány. Mihály fiunknál most született ötödik unokánk, szintén fiú. Válaszaid Manilából érkeznek, de vajon honnan indultál? Hol születtél? Kik indítottak el azon az úton, amely most a Fülöp-szigetekre vezetett? - Veszprém megyéből származom, apám szőlőt művelt és gazdálkodott a Bakony és a Mezőföld határán, szülőfalumban, Ősiben. A termelőszövetkezetek szervezése idején kivágtuk a szőlőt, nehogy a rettegett kuláklistára kerüljünk, és apám a közeli várpalotai ipari komplexumban talált munkát, anyám egy kis háztáji földet megtartva a tsz-ben dolgozott nvugdíjazásáig. Nővérem és családja a szülőfalumban élnek. Székesfehérvárott kitűnően érettségiztem, és Budapesten nyertem felvételt az Orvosegyetemre 1959-ben. Nehéz a távolságot legyó'zve úgy interjút szerkeszteni, hogy nem láthatom a partner arcát, mimikáját, szeme rezdüléseit. Mégis örülök, hogy azok, akik itt Esztergomban ismertek, most újra hallhatnak rólad - talán olyan dolgokról is, amit eddig nem tudtak. Azok a fiatalok pedig, akik távozásod óta jöttek a Vaszaiy Kolos Kórházba, megtudhatták: innen a világ bármely tájára eljuthatnak, bár - talán jól érzem - a szívük egy részében mindig itt maradnak már! Bizonyára sok kérdésről kellett volna még beszélnünk. Kihagytunk valami lényegest? - Igen, rengeteg fontos dolog kimaradt. Tudományos ambíciók, az oktatás szeretete, feleségem, család baráti kapcsolatok, különleges találkozások, politikai érdeklődés, 1970-tól 1983-ig párttagság. Ideológiai, erkölcsi és lelki válságok. Diagnosztikus tévedések és sikerek. Hobbik, sport, kalandvágy, utazás és veszélyhelyzetek. És még mindig sok minden van, ami csak a szívnek látható. Köszönöm, és ha rajtam miilik, folytatjuk! 2008. február 53