Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

azt még meg tudja tenni. Jelen pillanatban is már tragikus az egészségügyben a dolgozók korfája. Hogyha jövőre megállítjuk a migrációt, és minden végzős, a jelenlegi keretszámok mellett el is helyezkedik az ellátórendszerben, akkor még fenntartható lesz az egészségügyi rendszer. Ha ezt elmulasztjuk, tehát ebben a kormányzati ciklusban nem tudjuk ezt a kérdést kezelni, akkor 2014 végén, 2015-ben beletéve a pénzt, már lesz egy olyan pillanat, amikor elfogynak az orvosok a rendszerből és már akkor sem tudja ezt pótolni a kormányzat, ha 2015-ben elkezd egy hihetetlen komoly stabilizációs konszolidációs programot. Az a meggyőződésünk, hogy a jelenlegi feltételek mellett, 100-150 milliárd forint, kellene ennek a problémának az elkerülésére. Mi a válaszod a gyakorlatiságot firtató kérdésemre? - Az hogy valaki kórházvezetőként dolgozik az egészségügyi rendszerben, valamiféle rálátást jelent egy adott intézmény életére. Ez nem jelenti azt, hogy ezt a szemléleti módot kell alkalmazni akkor is, ha egy rendszer szintjén gondolkodunk. Az, ami egy elméleti konstrukciónak tűnik, az nem elméleti konstrukció, hanem egy rendszer szintű rálátás arra, hogy hogyan kellene összehangolni az egészségügyi rendszer különböző részeit ahhoz, hogy ténylegesen jobban, hatékonyabban, jobb minőségű ellátást nyújtson. Az, aki azt mondja, hogy ez egy elméleti megközelítés, ezzel a rendszerszintű gondolkodással nincs tisztában. Szokták mondani, hogy a minisztériumban íróasztal mögött születnek a döntések. Ez nem igaz. Olvan döntések születnek, amelyek a teljes egészségügyi ellátórendszerre és határterületeire vonatkoznak, ezek azonban egy adott intézmény perspektívájából szemlélve nem feltétlenül tűnnek racionálisnak. Azt el tudom fogadni, hogy minden döntés a valóság ismeretén kell, hogy nyugodjon. Tudjuk, milyen nehézségek vannak a kórházi szektorban, hogyan kell ott napról napra élni, hogy az orvosokat, nővéreket megtartsák, hogy kell nekik megkísérelni, elmagyarázni: nincs több pénz. Ez a tapasztalat kell ahhoz, hogy rendszerszinten jó döntéseket lehessen hozni. Én úgy gondolom, hogy a jelenlegi egészségügyi kormányzat sokat is tett annak érdekében, hogy ne szakadjon el az ellátórendszer mindennapos valóságától. Meg tudnád erősíteni ezt néhány példával? 208