Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.
Előszó
erkölcsi megbecsülésünk. A fiatalok közül sokan távoznak. Kislánvom másodéves Prágában, szeretném, ha hazajönne gyógyítani, de a helyzetet látva nem vagyok biztos benne, hogy ez megtörténik. A csehek előttünk járnak a lehetőségek tekintetében. Mennyire van információd a Duna jobb partjáról? - Kevés az információm, eléggé forr a helyzet nálunk, és elsősorban ezzel törődünk. Mindenesetre bizonyos fenntartásaim vannak mind a Gyurcsány-, mind a Fidesz-vonallal kapcsolatban. Többet kellene a szakemberekkel konzultálniuk. Úgy érzékelem, hogy bár itt a híd, pár nap múlva már személyi sem kell az átkeléshez, és mégsem alakult ki igazán élő kapcsolat a Duna két partján élő orvosok között. Miért van ez így? - Mi nagyon szeretnénk veletek többször találkozni, eszmét cserélni, tanulni egymástól, egymás hibájából. Az utóbbi években nálunk borzasztóan megnőtt az adminisztrációs terhelés. Ez a szisztéma hatalmas adminisztrációs terhet jelent az orvosoknak. Papírháború folyik ebben az országban. Azt hiszem, hogy a magyarul beszélő orvosoknak ebben a régióban jobban össze kellene tartaniuk. A háttérben persze ott a politika. A magyar-szlovák viszony sajnos nem olyan virágzó, ahogy azt elképzeltük. Magyarnak lenni Magyarországon és Szlovákiában - ez még lényeges különbség. Most Párkányban beszélgetünk, innen a Vaszary Kolos Kórház 2 km-re van. A betegeket mégis Ersekújvárra viszi a mentő. - Igen, ezzel kapcsolatban alapvető problémák vannak. Tőlünk mehetnek hozzátok a betegek, az ellátást némely biztosító téríti. Fordítva ez lehetetlen. Ez egy óriási probléma. Sokan dolgoznak nálatok, ott fizetik a TB-t, de ha ki kell őket írni, hazajönnek Párkányba. Ezeket az embereket viszont az itteni biztosítók már leírják a listájukról, és Magyarországon az ő gyógyításukért járó összeget nem tudom visszaigényelni. Az együttműködés akkor lesz ideális, ha én elküldöm hozzád a beteget, a te számládat a szlovák biztosító megtéríti, és fordítva is. Úgv látom, olyan emberek irányítanak mindkét oldalon, akiknek a gyakorlati megvalósításhoz érzékük, tapasztaltuk nincs. Köszönöm a beszélgetést! Remélem, a két ország határának eltűnésével a térségben eg)>re jobb, szorosabb emberi és szakmai kapcsolatokat tudunk majd kialakítani mi, a környék orvosai is. 2007.december 201