Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

dr. bártfai zsuzsanna Dr. Bártfai Zsuzsanna november végén utoljára ment be a tatabányai Szent Borbála Kórház I. Tüdőgyógyászati osztályára. Most amikor beszélgetünk, már nyugdíjas. Sok év óta van szerencsém ismerni őt. A tüdőgyógyászatban megszerzett némi jártasságom egy részét neki köszönhetem. Nem csak pulmonológuslcént, hanem emberként, orvosként is mindig felnéztem rá, tiszteltem. Nem az utolsó napról kérdezném, hanem elevenítsük fel az elsőt! - Síkvölgyön kezdtem a Tüdőszanatóriumban 1962. október I7-én. Nagyon emlékezetes nap volt. Fertetics Jánossal mentünk ki, leszálltunk a buszról, és azt láttuk, hogy Lakatos Pál fehér köpenyben, utána 3-4 szintén fehér köpenyes ember rohan ki a kapun. Megkérdeztük, mi történt. Megyünk levágni egy akasztott embert! - volt a válasz. így kezdődött a pályafutásom. Síkvölgyön volt az első munkahelye? - Igen, 1962-ben itt álltam munkába. Belgyógyász vag)' radiológus szerettem volna lenni. Akkor még a minisztérium helyezte el a végzősöket. Behívattak, és közölték velem, hogy lehetek belgyógyász vagy radiológus Kisvárdán. Megnéztem a térképen, és azt gondoltam, az ország másik végére nem megyek. Lakatos István, az akkori kórházigazgató - nevelőapám - azt mondta, maradjak Tatabányán. Nincs ugyan hely a belgyógyászaton, de menjek Síkvölgvre a tüdőosztályra, és ha lesz üresedés Brenner főorvos úr osztályán, akkor átmehetek. Végül mégsem lett belgyógyász. - 3-4 hónap után szóltak, hogy mehetnék, csakhogy én addigra annyira megszerettem, no nem a szakmát, hisz a szakmáról akkor még csak elképzeléseim lehettek, hanem azt a miliőt, azt a családias légkört, ami ott uralkodott. Meddig maradt Síkvölgyön? - 1964-ben kerültem aztán a 194